Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 751 becsületes bűnössel. Önök azonban, akik e reményt bűneik bor- zasztó indítékává teszik, akik csak azért halogatják megtérésöket, mert hiszik, hogy idején lesz, ha a halálos ágyon térnek is Isten- hez, aki ekkor nem fogja visszavetni bünbánatukat; s önök, akik bünbánatukban új tárgyat is találnak őt meggyalázni, még akkor is érdemetlen bűnösök volnának egy oly Isten pillantására, aki nem is tudna fölindulni, még egy oly Istenére is, aki csak kegyel- mes volna igazságosság nélkül, még egy oly Istenére is, aki nem jelentette volna ki, hogy akkor el fogja hagyni önöket; mily reményük lehet akkor ? Még ha bűnökkel megterhelt életök nem is fosztaná meg a kegyelemtől, maga vakmerőségök, a mely- lyel reménykednek, méltatlanná tenné rá. A bűnös lélek és az Isten irgalma közé semmi sem ás nagyobb űrt, minthogy napon- kint, pillanatonkint megvetjük kegyelmét és Szentlelkét, aki ott és akkor sugalmaz, ahol s amikor akar, S kik vagytok ti, mint hajdan Judit mondta Betulia lakóinak, akik egy napot szabtak ki. hogy megadják magukat Holofernesnek, ha az Úr meg nem sza- badítja őket; kik vagytok ti, hogy ekkép Isten irgalmának szab- tok határt s kedvetek szerint jelelitek ki neki a napokat és pil- lanatokat ? 1 E borzasztó igazságok ellen kétségtelenül azt a hamis reményt táplálják titokban, hogy ez általános fenyegetések nem fognak önö- kön külön beteljesülni. Kérdem azonban önöket, milyenek azok a bűnösök, akiket a Szentírás azzal fenyeget, hogy Isten elhagyja őket a halálos ágyon? Nem önökhöz liasonlítanak-e e bűnösök ? Mit találnak magukban, ami azzal hízeleghetne önöknek, hogy Isten akkor különös kegyelemmel lesz önök iránt ? Elmúlt életö- két ? Oh, ez bizonyára elégséges arra, hogy Isten feledésbe borítsa. A megtérésre való vágyakozást, melyet mindennap eszökben for- gatnak ? ez azonban csak betetőzi azt, hogy lehetetlen legyen magukat igazolniok. Jó hajlamukat, mely akaratlanul is az erény felé tereli önöket? ez azonban az ő kegyelme, a melyről annak idején számot fog önöktől kérni! Irgalmasságában való reményö- két, melyet utolsó pillanatukig megőriztek ? látni fogják, hogy ez lesz a legnagyobb bűnük. Mindaz, a mit önökre vonatkozólag külön-külön fölhoztam, csak annyit jelent, hogy sokkal méltat- lanabbak lesznek az Úr irgalmasságára bármely más bűnösnél, s hogy az igazságos Istennek lesz oka önöket visszautasítani, míg nem lesz meg neki ezt megtennie a legtöbb töredelmetlen lélek- kel szemben. Miben akarnak tehát bízni, K. H., kétségtelenül az Isten jóságában, mely nem akarja a bűnösnek halálát? Jóságá1 Qui estis vos, qui posuistis tempus miserationis Domini et in arbitrium vestrum diem constituistis ei ? Jud. VIII. 11. 12.
