Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
750 DR. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. kellene végződnie ? lenne-e oly szigorú, 11a kétkednék büntetni ? ha eltitkolván sérelmeit, nem készítene számára végül borzasztó megátalkodottságot ? De, K. H., ha Isten igazsága nem helyezkednék is szembe az utolsó pillanatban kegyelmével, magának a kegyelemnek a természete — melyre önök ekkor számítanak — maga a kegye- lem sem engedné, hogy számíthassanak rá. Mert nemcsak a meg- térés kegyelmére számítanak, vagyis, amely a szivet megváltoz- tatja, hanem arra is, amely azt eszközli, hogy ártatlanul és szentül haljunk meg; mely kegyelem teljessé teszi a lélek meg- szentelését a végső állhatatosság kegyelmére; ez azonban csak a választottak kegyelme, ez a legnagyobb ajándék, ez a betetőzése minden kegyelemnek, ez az Isten jóakaratának legfőbb nyilvánu- lása valamely lélek iránt; ez a teljesen ártatlan és jámbor élet- nek a gyümölcse; ez a korona azok számára, akik állhatatosan küzdöttek. Az Isten •— szorosan véve — senkinek sem tartozik kegyelemmel, néha még azoktól is megvonja, akik sokáig és igazul és szentül járdaltak előtte; s Salamonnak siralmas példája meg- remegtetheti valamennyi kornak az igazait, s önök arra számita- nak, hogy e legkiválóbb jótétemény a leghálátlanabb életnek a jutalma lesz? S merészelnek-e azzal hízelkedni maguknak, hogy nem vonja meg egy megátalkodott, mindig figyelmeztetett, de mindig hütelen bűnöstől azt a kegyelmet, melyet nem mindenkor ad meg még az igazaknak sem ? S azzal biztatják-e magukat, hogy az Isten még meg is tetézi irgalmát, holott önök a bűnökre pazarolják el azt? Lehetséges-e, ó Istenem, bogy ily esztelen remény csaljon meg majduem minden embert? S szolgáid, akik naponkint kínozzák testüket, hogy a becses ajándékot megnyer- jék s folyton remegnek, hogy megtagadod tőlük, ők vannak-e csalódásban, vagy pedig a bűnös, aki folyton káromol s nyűgöd- tan számít e nagy ajándékra, pedig megnyerhetéséért csak bűneit ajánlhatja föl s elbizakodottságát, hogy meg fogja nyerni ? Igen, ív. H., még ha az Isten megadná is néha e nagy irgalmat a halálos ágyon valakinek, aki eddig halogatta megtéré- sét, azt mondom, hogy soha sem adná meg önöknek, akik csak azért halogatják addig, mert számítanak reá. Valóban, az meg- eshetnék, hogy egy bűnös, aki bűneiért sohasem gondolt magára és üdvösségére s aki képes volt élni a hit legcsekélyebb érzelme és bűneinek minden furdalása nélkül, .magához tér e borzasztó pillanatban, megborzad eddigi érzéketlenségén, az égre emeli könny- ben úszó szemét, s meglágyult szivét; s hogy az Űr kegyes szemmel pillant rá irgalmasságának trónjáról e vakra, aki csak most kezdte a világosságra vetni szemét. Ha a bünbánat kegyel- mét soha sem nyújtja a végórán, de mégis megeshetik ez egy
