Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATBÓL. 747 vetni, s még haldokolva is az örök boldogságról mondott adó- mákkal mulattatja a körülállókat s talán elszörnyedve, kétségbe- esve hal meg. Hiszik-e, hogy egy világias hölgy, megittasulva szépségén, belemerülve gyönyörűségeibe, nagyon is bensőleg ragaszkodva a világhoz s önmagához, hiszik-e, hogy ekkor bánkódás nélkül fogja látni tetemének romlását, a világ .összes gyönyörűségeinek eltűnését, hogy mindettől örökre meg kell válnia ? 0, az Isten azt is meg fogja engedni, hogy halálos ágyán is szépségének gondozása foglalja el, hogy naponkint vizsgálja a változásokat, melyeket hosszas betegsége okoz arcán, hogy tetszelegve hallgassa róla mindazt, amit a hízelgés mond neki; hogy még halálakor is föléledjen benne a világhoz való szeretete; hogy Amalek sze- rencsétlen királyával együtt mondja: »így foszt-e meg a halál éltem legszebb napjaitól?«1 Figyelmeztettél erre Uram a te Szentírásodban : »Végük hasonló leszen tetteikhez«.« 1 2 Szemtelenül élnek, úgy is fognak meghalni; nagyravágyóan éltek, úgy fognak meghalni is, hogy a világ és hiú címeinek szeretete nem hal ki szivökből; puhálkodva éltek bűn és erény nélkül, lanyhán, töredelem, nélkül fognak meghalni; határozatlanul éltek, folytonosan bűnbánatot fogadva és sohasem tartva meg, kívánságokkal telve és jótettek nélkül halnak meg; állhatatlanúl, majd a világnak, majd az Istennek éltek, majd a gyönyörűségeknek, majd a bűnbánatnak, majd ízlésök, majd könnyelmű jellemük ingadozása döntött; e szomorú bizonytalanságban fognak meghalni s könnyezésük halálos ágyú- kon csak olyan lesz, mint életökben, vagyis átfutó, felszínes bánkódás; gyönge és érzékeny, de nem bűnbánó szívnek a soha■ jai, szóval, bűneikben fognak meghalni, bűneikben, melyekben régóta görnyedeztek, bűneikben, melyeket önök minden másnál többre becsültek, mert vérmérsékletökön, erkölcseiken uralkodtak ; bűneikben, melyek mintegy önökkel születtek s melyeket egy élet sem volna képes megjavítani: »Bűneikben fognak meghalni.« Achab istentelenül, Jezabel gyönyörűségeket hajhászva, Saul boszút állva, Héli fiai szentségtörésben, Absolon lázadásban, Bal- tazár elpuhúlva, Heródes vérfertőzésben halt meg; az egész Szentírás telve van hasonló példákkal, valamennyi próféta han- goztatja e fenyegetéseket; Jézus Krisztus ma úgy magyarázta meg, hogy megremegteti vele a legérzéktelenebbeket is; a tapasz- talás e téren borzalmas; önök is azt mondják naponkint, hogy úgy halnak meg az emberek, a mint éltek. Szükséges-e hát még 1 Siccine separat amara mors? I., Kir. XV. 22. 2 Quorum finis erit secundum opera eorum III. Kor. XI. 15.
