Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
748 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. valami K. H., hogy e pillanattól fogva elhatározzák, hogy üdvös- ségükön munkálnak s nem halasztanak az utolsó órára oly ügyet, amelyet nem lehet elég korán kezdeni, annyival is inkább, mert mentői tovább halogatjuk, annál lehetetlenebbé válik. Tegyenek tehát jót, míg az Isten időt enged rá. A halál órájára ne a bünbánat kívánságát, hanem gyümölcseit halaszszák. Keressék Jézus Krisztust, mig megtalálhatják; mert ha az utolsó órára halasztják megtérésöket, nemcsak hogy nem kereshetik többé, hanem, ha kereshetnék is, nem keresnék, s ha keresnék, sem találnák meg: »Kerestek engem s nem fogtok megtalálni és bűneitekben haltok meg.« Ez utóbbi igazság sokkal borzasztóbb, s két észrevételt rejt magában, melyek igazolják, hogy a halálos ágyon a bünbánat majdnem mindig lehetetlen. II. KÉSZ. Ha megtérésöket halálukig halogatják, bűneikben fognak meghalni, mert még ha képesek volnának is keresni Jézus Krisz- tust, nem keresnék, s ha keresnék, sem találnák meg. Először is azt mondom, hogy nem fogják akkor keresni Jézus Krisztust, mert eltávolodott önöktől, elhagyja önöket: »Én elmegyek s bűneitekben fogtok meghalni.« Az első ok tehát, hogy az Isten elhagyja a bűnöst halálos ágyán. Valóban üdvözülhetésünk egyik alapigazsága, hogy az Úr határt szab türelmének, melyet soha át nem lép s amint időt tűzött ki arra, amikor, Jób szavai szerint, a bűnösről meg fog emlékezni, ép úgy időt jelölt ki arra is, amikor róla megfeled- kezik. Irgalmasságának kincsesházában külön-külön mindegyikünk- nek szánt bizonyos fokú kegyelmet, ha ezek kimerültek, a hűt- lenség hosszú folyama alatt, ez már közömbösségének s haragjá■ nak jele, s nem nyújt többet azoknak, akik vele visszaéltek, mert örök bölcsessége sem a kegyelem rendes s majdnem mindig gyümölcstelen forrását, sem pedig a, mindenhatóságából származó segítséget nem engedi alkalmazni. így, midőn Sodornának bűnei tetőpontra jutottak s az ő örök tervében kiszabott 10 igaz sem volt benne található, Abrahám hiába emelte feléje szemeit, az Úr többé meg nem indúlhatott s e gonosz városokat az ég magasá- ból sújtotta bosszújának lángjaival. Tudom, hogy egész életünk az üdvözülés és kiengesztelés ideje; hogy mindig visszatérhetünk Istenhez, s hogy a mely órában Istenhez tér a bűnös, az Isten is hozzáfordul, s míg a rézkigyó föl van állítva, addig nincs gyógyíthatatlan seb; ez hitünk egyik igazsága, de azt is tudom, hogy mindegyik sajátos kegyelem, a melylyel visszaélnek, az utolsó lehet életükben; hogy az Isten is kifárad, hogy jóságának hatásai nem egyfor
