Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
740 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. zatosnak kellene lennem azon borzalom miatt, melyet lelkűkben felidézhet, mintsem hogy figyelmüket, félelmüket keltsem föl. Valójában közérdekű szerencsétlenségről szól; nem városaik lerombolásáról, nem asszonyaiknak és gyermekeiknek szolgaságba hurczolásáról, nem az Űr örökségéről szól ma Jézus Krisztus, mely a hitetlen és barbár nemzetek zsákmányává lesz; sem azon különböző fenyegetésekről, melyeket az izraeliták a Sinai hegy tövében nem hallgathattak meg anélkül, hogy félelem ne gyötörte volna őket, s anélkül, hogy ne rettegtek volna attól, hogy meg- halnak, ha az Űr nem szűnik meg hozzájuk beszélni. Azt hirdeti önöknek, hogy Isten magukra hagyja önöket, hogy töredelmetetlenül fognak feküdni halálos ágyukon: hogy erőlködésük, — ez utolsó órában térni meg Istenhez, — haszon- tálán és meddő lesz, s hogy e végzetes pillanatban teljes-tökéletes lesz elkárhozásuk, hogy lelkűk, mely már oly rég hűtlen lett a kegyelemhez, végre teljesen bűneinek rabjává lesz: »Kerestek engem, s bűneitekben fogtok meghalni«. Ez a siralmas sorsa sok oly bűnösnek, akik vagy meg- vetették az Üdvösség útját, vagy pedig csak az utolsó órán szán- dékoztak rátérni; ez a sorsa a bűnösök legnagyobb részének, akik ma engem hallgatnak; ez az önökké is, K. H., ha Istenhez térésüket halogatják: »ő elmegy és önök keresik őt, s bűneikben fognak meghalni«. 0. felséges Istenem, hová lett jóságod, ha a bűnöst az utolsó órában elhagyod ? Könyei, zokogása, üdvössége szent jelére kulcsolt ajaka, bűnbánati fogadkozásai sem birják megindítani irgalmadat ? Kegyetlen Istenné lész-e az ember iránt, akit terem- tettél? Ne szabjunk határt végtelen irgalmának, K. H.; meg tud ugyan indulni, de önök nem indítják meg, s maga figyelmezteti önöket, hogy ne számítsanak erre: »Elmegyek, s ti kerestek engem, s bűneitekben fogtok meghalni«. Egyetemlegesen mondta ezt mindnyájuknak, s mindegyiknek is külön־külön, korra, nemre és rangra való különbség nélkül. E tárgy magában is sokkal rémítőbb, hogysem más szán- dékot is kellene benne keresnünk, mint amelyet Jézus szavai maguk mutatnak; ha megtérésüket halálukig halogatják, bűneik- ben fognak meghalni; e borzasztó igazság fog el teljesen: a maga rideg egyszerűségében tárom önök elé. Ha tehát megtérésüket egész eddig halogatják, bűneikben fognak meghalni, mert nem lesz módjukban Istent keresni s hozzá térni.1 Mert feltéve, hogy volna is rá módjuk őt keresni s erőlködnének is hozzá térni, erőlködésük hasztalan lesz, nem fogják megtalálni: »Kerestek 1 Quo ego vado, vos non potestis venire. Ján. Vili. 21.
