Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 741 engem, s bűneitekben haltok meg«. Az első ok a bűnösben van : a halálos ágyon képtelen Istent keresni, hozzá térni. A második ok Istenben van, aki már föl van indulva a bűnös ellen, s aki nem fogadja el, ügyet sem vet rá, sőt még meg is veti ez erői- ködéseket, melyeket a haldokló bűnös látszólag kifejt, hogy őt keresse, hozzá térjen. Vagyis a bünbánat a halálos ágyon majd- nem mindig lehetetlen, a bünbánat a halálos ágyon majdnem mindig gyümölcsfélén. Szükségünk van azonban a Szentlélek világos־ ságára : Üdvözlégy Mária. I. RÉSZ. Ha megtérésüket haláluk órájára halogatják, bűneikben halnak meg, mert nem lesz módjuk Jézus Krisztust keresni.1 Az első ok a haldokló bűnösben van, hogy képtelen Jézus Krisz- tust keresni, vagyis a bűnbánat a halálos ágyon majdnem mindig lehetetlen. Akkor tehát nem lesz módjuk Jézus Krisztust keresni, mert vagy nem lesz rá idejük, vagy ha idejük lesz, ügyeik-bajaik halmaza nem fogja ezt megengedni; vagy ha ezek nem akadá- lyoznák is, régi szenvedélyeik vetnek gátakat, melyeket legyőzni nem bírnak. Figyeljenek. K. H., e fontos igazságokra. Először is azt mondom tehát, hogy oktalanok, ha üdvös- segük ügyét oly időre halogatják, amelyet Isten meg nem ígért s amelyet sokkal kisebb bűnösöknek sem ad meg, mint önök. Mert, K. H., ki biztosította önöket, hogy haláluk lassan közelget -s hogy nem ront önökre váratlanul mint valami vérengző kánya egy nyugodt s magát feledő zsákmányra ? ! Honnan tudják, hogy az Űr idején fogja önöket figyelmeztetni, hogy elküldi angyalát, hogy önöket megvédje; hogy valami hirtelen esés, váratlan hajó־ törés, lábuk alatt összeomló épület, véletlen lesújtó csapás, alatto- mos ellenség, hütelen szolgájuk, s oly sok másféle esetlegesség nem ׳vágja־e el egy szempillantás alatt életük fonalát s nem dönti-e örvénybe életük legszebb szakában ? Ki biztosíthatja, hogy nedvalkatuk rohamos megzavarodása nem végezi-e ki barátaik, embertársaik karjai között, s tökéletes egészségük és haláluk között hagy־e több időközt az utolsó sóhajtás pillanatánál ? Nem lehetséges-e e szerencsétlenség? Nem gyakori-e e véletlen? Volt-e év vagy csak nap is, hogy Isten nem figyelmeztette volna a megdöbbentő példák valamelyikével? Védve vannak-e tőle a leghatalmasabbak is? Hányszor nem jelentették már rémülve: Ez és ez meghalt, midőn az asztaltól, játéktól vagy valamely bűntettről távozott? Jézus Krisztus szolgája megjelent, de a hal- dokiétól még csak egy jelet sem tudott kicsikarni! Mily levertség 1 Quo ego vado, vos non potestis venire.
