Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 739 nyomorúságokat tapasztaljunk? S nem látjuk-e, bogy a szív- szaggató nyomorúság, melyet látunk, hallunk minden pillanat- ban szemrehányást tesz nekünk Isten és emberek előtt azokért, amiket érzékeinknek, fényűzésünknek, hiúságunknak áldozunk ? Ne kérdezősködjünk tehát, hogy mennyire terjed kötelességünk a szegények segítésében; az éhínség eloszlatja kétségeskedésünket, a kétségbeesés véget vet kérdezösködósünknek, elég csak azt említenünk, amiben minden hittudós és egyház-atya egyetért: hogy ha nem segítjük felebarátunkat tehetségünk szerint, mi felelünk haláláról ; mi adunk számot leikéről, véréről, minden kihágásáról, amelyekbe kétségbeesése vagy halála kergeti. Ki adja meg nekünk K. H., hogy szívünk elteljék a Szentlélek malaszt- jával, hogy megízlelhessük a nyomorultak támogatásának, a bennük szenvedő Jézus Krisztus vigasztalásának, éhségük csillapításának gyönyörűségét, mint sz. Pál apostol mondja.1 0 mily szent, mily igazán királyi gyönyörűség ez! Sire! Felséged szereti e gyönyörűséget; nyilvánvaló jeleit mutatta, melyeket nagyszerű eredmények fognak követni. Az alatt- valókon a sor, hogy ezt észrevegyék, s ők is így cselekedjenek. Ok ugyan nem képesek mindazt megtenni, amit akarnak, de számot adnak Istennek mindarról, amit megtehettek volna. Sire, mindössze ennyit mondhat egy alattvaló felségednek. A többit Istennek kell elmondanunk, s alázatosan kérnünk őt, hogy mutassa meg e nagy királynak az eszközöket, amelyekkel népei iránt érzett szeretetét valóra válthassa, hogy megfeleljen lelkiismerete kötelmeinek, hogy betetőzze dicsőségét, hogy megszerezze örök üdvösségének legszükségesebb gyámolítóját. Amen. A végső töredelmetlenségről. (Massillon).2 Ego vado et quaeretis me, et in pec- cato vettro moriemini. En elmegyek, ti kerestek engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ján. YIII. 21. Ha nem rémültek el, K. H., midőn e szavakat hallották, e kétségtelenül legrettentöbb szavakat, melyeket a Szentírásban olvasunk, akkor nincs a vallásban igazság, mely önökre hatni tudna. Megvallom, engem teljesen levert a rettegés; s úgy gon- dolom, hogy ily borzasztó fenyegetést tárgyalva, inkább elővigyá1 Viscera sanctorum requieverunt per te. — Philem. 7. 8 Az anyagválasztásra és alkotásra nézve (inventio) mi sem oly tanulságos, mint két világhírű szónok ugyanazon tárgyról szóló beszédének egybevetése. Azért mutatjuk be Massillonnak beszédét ugyanazon tárgyról. 47
