Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
736 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. nyomorultakat, mint inkább a megtestesült szegénységet és nyo- morúságot látják siránkozva, esdekelve. Honnan a feltűnő kemény- szívűség? Én nem csodálkozom rajta, K. H., sokkal tolakodóbb, sokkal mohóbb szegények foglalták el a nyílt bejárásokat és titkos módokon merítették ki nagylelkűségüket. Fejtsük ki csak ezt egész világosan; azon belső szegényekről értem azt, akik nem szűnnek meg morgolódni, bármennyire törekszünk is őket kielégíteni ; mindig telhetetlenek, mindig mohók még a bőségben, még a dús- lakodásban is. Szenvedélyeiket, testi kívánságaikat értem. Hiába könyörögsz ajtajánál te szegény Lázár; amazok már szívében vannak, nemcsak megjelennek benne, hanem diadalmaskodnak is rajta; nem kérnek, hanem egyszerűen elveszik. Oh Istenem, mily kegyetlenség! Képzeljenek csak K. H., egy lázadás alkalmával egy dühös csoportot, mely kihívólag követel s kész mindent elrabolni, ha meg nem adják; ez történik a gonosz dúsgazdag szívében •is. S ne keressük csak a példázatban, legtöbben meg- találjuk lelkiismeretünkben is; e gonosz dúsgazdagnak szívtelen követőinek lelkében tehát — ahol az ész elvesztette uralmát s a törvényeknek nincs többé értékük — a nagyravágyás, a zsugori- ság, a finnyáskodás s a többi valamennyi szenvedély, e szemtelen és kihívó csoport hangoztatja mindenfelől lázongó kiabálását; csak e szó hallható: »Adjatok, adjatok !«J Adjatok táplálékot a fösvénységnek, fát a mindent fölemésztő lángnak; e mohó és kényeskedő fényűzésnek adj még finomultabb fényűzést, e bővel- kedésétől megundorodott kívánságnak nyújts még válogatottabb gyönyörűségeket. Lehetséges-e, hogy e kielégíthetetlen és szem- telei! szegények dühös kiabálásai közben meghallhassuk a szegé- nyék elhaló hangját, akik reszketnek előttük, s akik megszokván szegénységükön munkájokkal, veritékökkel könnyíteni, inkább éhen vesznek, mintsem hogy nyomorúságukat feltárják előttük! Ezért halnak meg éhen; igen K. H., éhen vesznek el az önök földjén, kastélyukban, a városokban és mezőkön, palotájuk kapujánál és környékén, haj, pedig csak a fölösleget kérik, néhány morzsát asztalukról, csekély maradékot dús ebédjökből. De azok a szegé- nyék, akiket belsejökben dúsan lakmároztatnak, elnyelik összes vagyonukat. Még a pazarlás is ,szükséget képez nekik, mert nem- csak fölöslegesre, hanem dúslakodásra is vágynak; s ha e belső forrongást, lázadást le nem csillapíthatják, akkor ti Jézus Krisztus szegényei mitsem remélhettek. Pedig ezek is megélhetnének, ha valamit juttatnának abból, amit pazarlásuk elfecsérel, amit fukar- ságuk összekapar. 1 1 Dicentes offer, offer. Példab. XXX. 15.
