Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 735 beszélgetni hallom, nem tudok kellemesebbet, mulattatóbbat kép- zelni sem ; virágokról, lakomákról, táncokról, mulatságokról beszél- getnek: »Koszorúzzuk föl magunkat rózsákkal, mielőtt elhervad- nak.«1 Az egész világot meghívják, részeltetni akarják lakomá- jókban.- Mily hízelgők szavaik: mily pajzán a kedvök, mily kívánatos társaságuk. De ha gyökere kifakad, a tüskék csakhamar előbujnak. Hallgassák csak tovább beszédüket: »Ne kegyelmezzünk sem az özvegyeknek, sem az árváknak; nyomjuk el az igazat és szegényt.«8 Mily változás ez K. H., ki várt volna ily szívtelen kegyetlenséget oly tetszetős kedveskedés után ? íme, ez a gyö- nyörűségeknek valódi természete, gyönyörködik az igaz és sze- gény. eln 370másában, az igaznak elnyomásában, mert vele ellenkezik, a szegényében pedig, mert zsákmányának tekinti, azaz, ha ellen- mondanak neki^ akkor nekivadul, s mivel kimerül, szükséges, hogy rablásokkal pótolja hiányát; íme, ez a kényelmes, kedves, ajánlatos gyönyörűség így lesz kegyetlenné, tűrhetetlenné. Azt fogják mondani, K. H., hogy önök nem esnek bele e szertelenségekbe, s szívesen elhiszem, hogy ily körben, hogy ily igaz- ságos király szemeláttára, ily embertelenségek nem mernék felütni fejőket. Tudják azonban meg, hogy kegyetlenségök összes bűne nem tetőzik a gyöngék és ártatlanok elnyomásában. A gonosz dús- gazdag eléggé megmutatja, hogy a kegyetlenségen kívül, mely istentelenségre nyújtja ki kezét, még elég keményszívű is, hogy fülét is bedugja panaszokra, szívét elzárja a részvét, kezét a segít- ség elöl. E keményszívüség is rablókat teremt anélkül, hogy rabolnának, gyilkosokat anélkül, hogy valóban gyilkolnának. A szentatyák egybehangzóan azt mondják, hogy a példázatbeli szívtelen dúsgazdag kifosztotta a szegény Lázárt, mert nem ruházta föl, kegyetlenül meggyilkolta, mert nem táplálta őt.1 * 3 4 S a gyilkos keményszívüség dúslakodásából, gyönyörűségeiből származott. Ó, kegyelmes és igazságos Istenem, nem azért részeltetted a föld nagyjait hatalmad egy sugarából! Azért tetted őket hatalmasokká, hogy a szegények atyjai legyenek; gondvise- lésed elhárítsa fejőkről a bajokat, hogy felebarátjaikkal törőd- jenek, kényelembe, szabadságba helyezted őket, hogy gyermekeid felsegélésére gondoljanak; s ezzel ellenkezőleg hatalmuk gögö- sokké, bőségük fösvényekké, boldogságuk érzéketlenekké tette őket, pedig ajtóik előtt naponkint nem annyira szegényeket és 1 Bölcs. II. 8. * TJ. ott 9. 3 U. ott 10. 4 Quia non favisti, occidisti. Lactant. Div. Instit. 1. YI. c. XI.
