Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
656 DR. TRIKAL JÓZSEF. igazgatók vállaira. Arról volt ugyanis szó, liogy napról- napra vezessenek naplót a kiadásokról és az egyes tételeket nyugtákkal igazolják. A tartományi főnök, Zetlocher atya, nem késett ezen követelések túlzását kimutatni. A királyhoz intézett feliratában kimutatja, hogy a szükséges élelmiszerek nagyobb része vásárok alkalmával szereztetik be, amikor nem szobás nyugtákat adni, de sokszor nem is adhatnának, mert nem tudnak írni. Pedig ezen aprólékos dolgok egy év leforgásával nagy összegekre rúgnak, amiért is a legnagyobb összegekről nyugtákkal elszámolni nem képesek. Az alapítók továbbá mást, mint lelkiismeretes kezelést nem kívánnak; ez pedig ily terhes számadások nélkül is elérhető, amelynél az igazgató annyi aprólékos dolog számon- tartásakor oly könnyen tévedhet, felkeltvén egyszersmint a hűtlen kezelés gyanúját. Ezen elv hatotta át a társaságot az alapítványok eddigi kezelésében is és azok gyarapodtak, a növendékek pedig a megfelelő számban nyertek kiképzést. A királynő méltányolta az atyák ezen indokolását s az 1756. ápr. 9-iki leiratban nem is kívánt mást, minthogy a számadások oly alakban készíttessenek, amelyekből a püs- pökök lássák, hogy az alapítók szándéka mindenben be- tartatik. Noha az 1723 : LXX. t.-cikk és kir. rendeletek értei- móben az összes ájta.tos alapítványok felügyelete a hely- tartótanács körébe tartozott, mégis a pozsonyi szegényház számadásait régi jog szerint a magy. kir. kamarának nyuj- tóttá be. A helytartótanács azért az 1760. aug. 7-iki felter- jesztésében arra kérte a felséget, hogy a királyi kamara a pozsonyi szegényház számadásait többé el nem fogadja, sőt azt ez ügyben a helytartótanácshoz utasítsa. Ámde a felség 1760. okt. 4-iki leiratában nem dön- tött a helytartótanács javára, sőt kivánta, hogy a régi jogot szemelőtt tartva, úgy a pozsonyi, mint a többi szabad királyi városok szegényintézetei, mint eddig is, számadásaikat a kamarának küldjék el. Ugyanis már az 1690-iki királyi ren- delet követeli, hogy a szabad királyi városok alapítványaik-