Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

AZ ÁJTATOS ALAPÍTVÁNYOK ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG TÖRTÉNETE. 657

ról szóló számadásaikat a királyi kamarának küldjék be A magyar királyi kamara tényleg évek hosszú során át élt háborítatlanul ezen joggal, mivel az alapítványok és hasznos intézetek a városok magán rendészete és gazdasági ügyei körébe tartoznak.

A királyi gondoskodás ily túlságos megnyilatkozása mellett nagy veszedelem fenyegette az alapítványi tőkéket. Arról volt ugyanis szó, hogy az összes alapítványi tőkéket az igazgatók a királyi kamarának szállítsák be. A Batthyányi- féle kéziratgyüjtemény egyik kézirata Systema in re azt mondja, Apostolica Cae. Bég. Mattas proinde: sinenti in piarum quarumvis fundationum Zelo, dictis fundationibus quam optime prospicere cupiens ddo 24-a Martii Ao 1757. benigne commiserat, ut omnia Piarum Fundationum Capi- talia apud privatos . . .; tehát a király jóakaratának tulaj- donítja az alapítványi tőkék levonását. De ha a múlt szem- üvegén nézzük, mi történt volna, ha ez megvalósul, szinte azt kell mondanunk, hogy ezen tőkék az egyházra nézve elvesztek volna. Pedig az ajánlat kedvező volt, 5—60/0־os kamat és a tőke biztosítására a király nevében kiállított kötelezvény. A felség, úgy látszik, nem kételkedett akarata megvalósításában. Megjelöli az utat-módot, mint mondják fel a kezelők a tőkéket; a határidőt félévre szabja; ha pedig a tőkék három, öt vagy több évre vannak elhelyezve, még akkor sem kételkedik, hogy valami módon a jelzett határ- idő alatt, ha másképen nem, új hitel felvevése által az adósok be fogják szolgáltatni tartozásaikat.

A helytartótaűács még ugyanazon hónap 31-én sietett megtenni észrevételeit a királyné ezen kívánságára. Lehetet- lennek mondja az óhaj teljesítését. A legtöbb és legtekintó- lyesebb tőkék ugyanis meghatározott időkre vannak kiadva és azért az adósok a megjelölt idő letelte előtt visszafize- tésre nem kötelezhetők. Ha pedig mindazáltal a jelzett tőkéket felmondanák, különösen ha egyszerre többen köve- telnék pénzeiket, a folyósítás pénzhiány miatt lenne ki- vihetetlen.

De a cél, ami miatt a tőkék bevonása történik, sem

Hittudományi Folyóirat. 1903. 42