Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története

648

DR. TRIKAL JÓZSEF.

a jogi szabályokat. Dolgozatom további folyamán eltérek ezen iránytól, és előbb a történelmet, majd azon rugókat tárgyalom, amelyek a történelemnek mozgatói voltak. Esz- mók uralják a tényeket, szellem hatja át a mindennapi életet is. Hogyan keletkezett a szellem, hová fejlődött, azt azon modern eszmék mutatják, amelyek jelenleg felszínen mozognak.

Alapítványaink történetében, jogi felfogásában a hit- újítás hozott új elveket az öntudatba. Az alapítványok ugyanis felekezeti jelleget öltenek. Mig a nyugati kérész- tónység egyvallású, egyhitű volt, a jótékony alapok gyű- mölcseiben a hon fiai kivétel nélkül részesültek, a hitújí- tás után az ellentétnek e tekintetben is ki kellett dombo- rodnia.

Természetesen nem volt nehézség oly alapítványoknál, amelyek kezelése az egyház kezébe volt letéve; de igenis azoknál, amelyek vallásos célból keletkezve, világi kezelés alatt állottak.

A patronátusi jog kifejlődésével már a X. században érvényre jutott az elv, hogy a kegyúr joggal bír az egy- házi vagyon kezelése körül felügyeletet gyakorolni. Terme- szetesen első sorban a felügyelet a püspököt illeti, ámde a patronus is éber figyelemmel lehet arra, hogy az alapítvány- ként letett javak és azon ajándékozások esetleg, amelyekkel később mások jótékonyságából is az alapítvány gyarapo- dott, rendeltetésére fordíttatik-e ? Yan joga a számadások felülvizsgálatához, és ahhoz, hogy esetleges észrevételeit megtehesse és az egyházi hatóság tudomására hozza.

Hazánkban a szabad királyi városok kezében nagyobb hatalom összpontosul az ájtatos alapítványok körül. A váró- sok ugyanis, mint patrónusok, nemcsak felügyeltek az ala- pítványok kezelésére, hanem ők voltak maguk a kezelők, akár részben, akár egészben. Más szóval az alapítók ájta- tos alapítványaikat nem az egyház kezébe tették le, hanem 1

1 Can. 7. X. de iure Patronatus; can. 31. C. XYI. qu. 7.; Conc. Trident. Sep. XXIV. C. 3. de reform.