Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Trikál József: Az ájtatos alapítványok és alapítványi jog története
AZ ÁJTATOS ALAPÍTVÁNYOK ÉS ALAPÍTVÁNYI JOG TÖRTÉNETE. 649 a város felügyelete, kezelése alá bocsájtották. Természete- sen az egyháznak felügyeleti jogát ez nem sértette; joga volt a kezelés felett őrködni. Ennek oka az volt, hogy a városok, mint jogi személyek, önkormányzati költségeik fedezésére házi pénztárral rendelkeztek, amely alkalmat nyújtott a városok polgárainak arra, hogy alapítványaikat itt helyezzék el. Nemcsak az egyház, hanem a város érdé- keit is szem előtt tartották, és ez utóbbit annál is inkább, mert a város mint kegyúr fedezte a vállás kiadásait.1 Az egyháznak pedig ez ellen azért sem lehetett kifogása, mert a város kezébe letett pénz a legjobb biztosítók volt annak megőrzésére. így Nyitrán már 1303-ban létesült szegény- ház, amely, miután később több alapítványnyal gyarapo- dott, a legfőbb kegy úr beleegyezésével, a város kegyúri joga alá jutott. Khegel György és testvére 1419-ben 500 forintot tettek Körmöcbánya kezébe egy sz. Borbála kápolna javára. Peterman Borbála pedig ugyanott 1596-ban 1000 forintot tett le alapít ványkópen egy német káplány eltar- tására.1 2 A hitújításig tehát az ájtatos alapítványokat a városi hatóság a város javaival együtt kezelte. Nem is kellett félni, hogy e javakkal visszaélés fog történni, hisz a ható- ság, mint folyton létező testület, őrködött a fölött, hová fordíttatik az alapítványi vagyon. Ámde a hitújítás foly- tán tudjuk, mennyi viszontagságnak voltak kitéve ép az egyházi intézmények. Amint a protestánsok az egyház javait szab. kir. városokban, a templomokkal együtt, a városi hatóság közreműködésével elfoglalták, az alapítványok is elvonattak az alapítók intézkedéseitől. Ezen időben kezd kidomborodni királyainknak, mint legfőbb kegyúrnak az ala- pítványok feletti joga. Mert amint a városokban a ható- ság, úgy a falvakban a kegyúr, mihelyt hitét megváltoz- tatta, az egyházi javakat, a templommal együtt, protestáns 1 Timon: Das städtische Patronatsrecht in Ungarn. Archiv. LXII. 33. 2 Timon u. o. 34.
