Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról

626

VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

jogerőre soha sem emelkedhetik, mint ez az értekezés elején közlött meghatározásból is önként folyik. Ha a pápának hivatalos tudomása van a szokásról, de azt nem ellenezte, bár könnyen tehette volna, akkor e jogelv alapján: »Qui tacet, dum loqui debuisset, consentire videtur.« Ha azonban a szokást a pápa bizonyos fenforgó okoknál fogva nem ellenezte, a hallgatást, nagyobb bajok elkerülése végett célszerűbbnek tartja, a felszólalást alkalmasabb időkre tart- ván fönn: akkor ez a silentium mere oeconomicum hely- benkagyást nem jelent, mert »Is, qui ex necessitate tacet, nequaquam consentire videtur.«

A jogszokás keletkezéséhez maga a szoJcás részéről megkivántatik, hogy észszerű legyen (C. 4. D. 11., C. 11. X. h. t.) »Cum jus naturale sit ipsa ratio dictans de hone- state, omnis consvetudo contra ipsum est irrationabilis, utpote contra ipsam rationem. Consvetudo autem nulli juri etiam positivo praejudicare potest, nisi fuerit rationabilis,« írja Pignatelli.1 Az észszerűség föltételeit Lämmer röviden így foglalja össze: se az isteni (természeti) törvénynyel, se a vallással és tiszta erkölcsökkel, a »nervus disciplinae eccle- siasticae«-vel (C. 3., 4., 8., 11. D. 12.), se annak az intézménynek szellemével ne ellenkezzék, melyet irányítani van hivatva, így például a Corpus Juris (cap. 2. de consvet in 6-to (I.

4.) ezeket mondja, utóbbi elvet példával világosítván meg »Non putamus illam consvetudinem, quantocumque tempore de facto servatam, consonam rationi, quod ab officiali epi- scopi ad eundem episcopum valeat appellari: ne ab eodem ad se ipsum, cum sit idem auditorium utriusque, appellatio interposita videatur.« Általában pedig észszerütlen minden szokás, mely az egyháznak bármely módon kárt okozna.

Ellenben észszerű minden szokás, mely a hit, erkölcs, fegyelem, egyháztekintély, érdek előmozdítására szolgál.

Kérdés: ki van hivatva megítélni: célszerű-e valamely szokás ? Az illetékes bíró, ennek fölebbvalója, legutolsó fokon maga a pápa. Moy V. jurista a pápa hallgatását a szokás

1 T. I. Cons. 42. p. 52.