Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról

A SZOKÁSJOGRÓL.

627

ószszerűségének megítélésében így értelmezi: »Ha a szokás észszerűsóge kétes, de a pápa ezt tudta és mégis haliga- tott, holott könnyen fölszólalhatott volna ellene, tekinthető hallgatása az elévülés ideje alatt megerősítés jelének s csak ekkor nyer törvényerőt a szokás.1

A szokás törvényalkotó jellegéhez az újabb juristák, mint Lämmer, Cathrein, szükséges feltételül, és pedig első sorban, az »opinio necessitatis« elvét is hozzáfűzik, ami nagyon helyes, mert derűre-borúra szükségtelen szokásokat behozni értelmetlen is, veszedelmes is, az alattvalókra pedig szükségtelen nyűgöt rak. Egyetlen törvényhozóról sem lehet föltételezni, hogy akaratával szükségtelen szokások létesül- jenek, akár praeter, annál kevésbbé contra legem.

Yégül az a kérdés merül föl a szokás kellékei tekin- tétében, mennyi idő kívántatik ahhoz, hogy valamely szó- kás jogszokássá legyen. A nézetek eltérők. A régi canonis- ták tíz, az újabbak több idei folytonos gyakorlatot köve- telnek. Lämmer a praeter legem consvetudo-nak tíz, a contra legem-nek negyven évi időt ír elő. Lehmkuhl2 vele szemben, véleményem szerint is helyesebben, így ír: »Secundum S. Alphonsum (1. i. n. 107.) probabile est, legem etiam eccle- siasticam decennali desvetudine abrogatam esse, sí nihil, nisi temporis diuturnitas adsit, ex quo legis abrogationem perfectam esse judicari possit; — si vero ex aliis indiciis de consensu tacito legislatoris constat, tempus etiam bre- vius sufficere posse.«

Multi quidem scriptores spatium quadraginta annorum ad legem ecclesiasticam abrogandam requirunt, sed innixo falsa comparatione praescriptionis cum legis abrogatione. Quae si vera esset, ad legem a Rom. Pontifice latam, ut facile aliquis concludere posset, requireretur spatium centum annorum; tot enim anni ad praescribendum contra bona ecclesiae Romanae requiruntur. At nemo est, qui de tam diuturno temporis spatio cogitet.«

1 Lämmer, i. m. 26. 1.

־ Th. moralis, I. 179.

40*