Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról
A SZOKÁSJOGRÓL. 625 etiam ignorante principe.« Vagyis Bouix szerint, ha tíz évig bona fide ignoráltak valamely törvényt, jogszokás jön létre a törvény hátrányára. Különleges és igen különleges szoká- soknál helyén való lehet a nem egyetemes törvénynyel szemben ez az okoskodás; máskülönben jogilag nem enged- hető meg. Sőt minden esetben nagyon hangsúlyozni kell azt, amit sz. Ciprián mond: »Consvetudo sine veritate (tehát rosszhiszemben) vetustas erroris est.«1 Bouix föl- fogásával szemben Szeredy is így ír (i. h.): »ha az alatt- való huzamosabb ideig azért visz véghez bizonyos, a tör- vénynyel ellenkező tényt, mivel azon törvény létezését nem tudja, nem alapít törvényszüntető szokást.« Egyetemes tör- vényekkel szemben csupán ez a helyes fölfogás. A belső fórumon azonban Bouix nézete bátran követhető. A jogszokás törvényességéhez a törvényhozó, tehát az egyházjog terén a pápa részérói annak beleegyezése kíván- tátik. Ez az beleegyezés háromféle: a) kijelentett (consen- sus expressus), midőn a törvényhozó a szokást kijelentett határozatával helyesli; b) hallgatag (consens, tacitus), ha a törvényhozónak hivatalos tudomása van valamely szokás- vagy egyházgyakorlatról, de, bár könnyen tehetné, nem szólal föl ellene; c) törvényes, általános vagy jogi (consens• legalis, generalis, juridicus), midőn a fönnálló szokásról nincs tudomása, de egy általános törvény által eleve kije- lenti, hogy minden észszerű és törvényes kellékekkel ellá- tott szokás kötelező erőt nyerjen. Ilyen törvény p. o. á magyar jogban az 1869-ik évi IY. t.c., mely a bírót uta- sítja, hogy a törvényszerű szokás szerint tartozik eljárni és Ítélni.1 2 Nagyon fontos kérdés a szóban forgó pont körül az, milyen értéket tulajdonítsunk a törvényhozó, illetőleg a pápa hallgatásának a szokással szemben ? Különbség teendő a között, vájjon a pápának van-e hivatalos tudomása a szó- kás létezéséről vagy nincsen ? Ha nincsen, a szokás szokás1 Ep. 74. n. 9. 2 Athenaeum Lexicon II. 1657. HittudomAnyi Folyóirat. 1903. 40
