Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról

620

VÉGH KÁLMÁN MÁTYÁS.

lex utilis erat, non consvetudo legem, séd lex consvetudinem vincit: nisi forte propter hoc solum inutilis lex videatur, quo- niam non est possibilis secundum consvetudinem patriae, quae erat una de conditionibus legis: difficile enim est con- svetudinem multitudinis removere.« (II. 2. XCYII. III. 2.) Belső életerő kényszeríti a szokásjog keletkezését és fen- tartását, mit hazánkban a világi jog terén különösen az örökösödések, végrendeletek bőségesen igazolnak, melyek egész más alapon nyugszanak, mint törvényeink.' Az egy- bázjog terén a coelibatus, metropolitai intézmény, szerzetes- élet, javadalmak, impedimentum cultus disparitatis sokkal régibb keletűek a reájok vonatkozó egyházi törvényeknél. Az egyházi jogszokás, melyet a helyzet szükségszerű volta teremtett, volt az előzmény, a törvény a következmény.

A szokásjog sajátsága az is, hogy nem szükséges álta- lánosan ismertnek lennie, vagyis a promulgatio nem lénye- ges alkotó része, ami természetes is, mert magából az alattvalók köztudatából származik. Kétség esetén, vájjon valamely szokás megvan-e tényleg, tanúk, bírói határoza- tok, bírói belátás, jogi közmondás, följegyzés igazolják.

Hogy a szokásjog följegyeztetett-e vagy nem, mellékes kérdés; addig, amíg törvénynek nem nyilváníttatott, jog- szokás marad mindig.

4. A jogszokást nem szabad összetéveszteni a) a törve- nyekkel és rendszabályokkal; mert a) a törvény és rend- szabály írott jog, a jogszokás pedig nem írott jog; nem mintha ezt írásba foglalni nem lehetne, hanem mivel kéz- detben nem a törvényhozó irata vagy parancsa, hanem a vele élők szokása és erkölcsei által hozatik be; ß) a törvény és rendszabály ünnepies kihirdetése után nincs kétség, hogy azok valóban léteznek; a jogszokás létét sokszor nehéz meghatározni azon számos kellékek miatt, amelyek annak léteiére megkivántatnak; y) a törvény és rendszabály a törvényhozó kijelentett akarata folytán nyerik kötelező ere- jöket; a jogszokás pedig gyakran a törvényhozó hallgatag beleegyezésével, b) A hagyománytól is különbözik a jog- szokás, mert míg előbbi a törvényhozó élőszóval fönmaradt