Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Végh Kálmán Mátyás: A szokásjogról

A SZOKÁSJOGRÓL.

621

és elterjedt intézkedéseit foglalja magában, tehát az eredete a törvényhozóhoz vezet, az utóbbi szabad tényeknek isme- telt és hosszabb ideig vitt gyakorlatából ered, és annál az ész- szerű oknál fogva, melyen alapszik, az egyház által elfő- gadtatik, — úgymond Szeredy,1 bár nem egészen helye- sen, mert szokásjog a törvény által nem szabad tényeknek nyilvánított dolgok körül is létre jöhet (consvetudo contra legem).

Különbözik a jogszokás a visszaéléstől is (corruptela), mert utóbbi nyíltan annak az institutiónak léte ellen tör, amelynek törvényét áthágja. így a concubinatus, a simonia, a nepotismus, az önkényes házassági elválások jogszokásokká nem lehetnek, mint erről bővebben lesz szó akkor, mikor a jogszokás érvényességének föltételeit tárgyaljuk.

Más továbbá a törvényszéki joggyakorlat (stylus curiae) és más a jogszokás. Előbbi igazolhatja a jogszokás fen- állását, mert Ítélete alapjául vette azt; de a jogszokás meg- állhat e nélkül is; előbbi (praejudicata, rerum perpetuarum similiter judicatarum auctoritas) megkönnyíti az eljárást hasonló esetekben, de jogszokás, jogforrás nem lóvén, jogot nem alkothat.

Ilyen a jogászjog is, mely a jogtudomány resultatuma és végeredmónykép sok olyan tételt hozhat le, amire tulaj- donképen nincsen jogszokás.

A magyar nyelv jogszokás és szokásjog kifejezése lénye- gileg egyet jelent; a jogszo'kás azonban a szokásjogon ala- puló modus procedendit, a szokásjog ennek alapját fejezi ki. Helyesen mondjuk például, hogy az a curatusnak neve- zett javadalmas, kinek az esperes előtt átszámoltattak az ingó és ingatlan javak, a szokásjog alapján rendes plébá- nos vagy parochus, mert a jogszokás a trienti sz. zsinat ide vonatkozó törvényét így értelmezi, s a szertartásos beiktatás jogilag semmit sem ad.

Végül megemlítem azt a nagy különbséget, mely az egyházi és világi jogszokás között fennáll. Az egyházban

1 I. m. 40. 1.