Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

604

DR. KÉZBÁXVAY JÓZSEF.

nagy dolgot művelnek. Ezeket nem pillanatnyi felheviilés, sem nem ügyök igazsága felől való általános meggyőződés, nem ez szüli, hanem csak a szakadatlan behatások, a folytonos képzés képesíti őket; és amióta el van fogadva az, hogy könnyebb a keveset kioktatni, mint a sokaságot, világos, hogy az erre alkal- masak mindig csak a kevesek lehetnek. Az olyanok, mint ezek, terjesztik Krisztus Urunk feltámadásának tényét a bálványimádó nagyvilággal szemben. Ezek Urok s Mesterük parancsszavának hűn megfeleltek. Az általok elért eredmény kielégitö volta nyújt legjobb tanúságot bölcsesége mellett, hogy csak ő nekik jelent meg s nem az egész sokaságnak.

4. Fontoljuk meg a következő okot is, mért voltak a tanuk kevesen számra; mert tudniillik az igazság részén voltak. Ha a tanuknak olyanoknak kelle lenniük, akik valóban szerették az igazságot s engedelmeskedtek neki, nem lehettek az eleve kisze- meltek sokan. Krisztus Urunk elbukása a világosság és a vallás elhunyta volt, azért védői és szolgái is szükségképen csekély számmal voltak. Régi közmondás az (melyet még a pogány is vall), hogy »a nagyon sok rossz«. Krisztus Urunk nem bízta sokra evangéliumát; ha úgy tett volna, az a gyanú ébredhete vala bennünk, ha vájjon az Istentől van-e. Mi volt egész nagy munkájának legfőbb része, mint az, hogy kiválasztott s elktilöní- tett néhányat a sokaságból, akik alkalmasokul kínálkoztak arra, hogy az ő igazságait majd befogadják ? Amig bejárta az egész Zsidóországot és ismét Galileában járt s Júdeábán próbára tette égyidöre a szellemeket ; és elvetőleg szóla amaz alacsonyabb nem- zedékről, »akik csak ajkaikkal tisztelték őt, míg szívok távol vala tőle«, különösen tizenkettőt választott ki. A sokaságot hagyta egyelőre, mint bálványozó nemzedéket, azzal a célzattal, hogy majdan egy utolsó kísérletet teend, ha majd eljö a Szent- lélek. De e tizenkettőt azonnal magához bocsájtotta és kioktatta őket. Azután megrostálta a tizenkettőt, és egy elhullott. A tizen- egy megmaradott, mintegy kiállva, a tűz próbáját. Különösen, e tizenegyért támadott fel. Meglátogatta, oktatta őket negyven napig; mert bennük látta lelke nagy gyötrelmeinek megért gyű- mölcsét, és megelégedett volt; »bennök látta elhintve a magot, és meghosszabbítá itt tartózkodása napjait, és az Úrnak nagyobb kedve tellett bennök O általa«. Ezek voltak igazságának tanúi, mert az ő igazságának szeretete lakozék szíveikben. »En válasz- tottalak ki titeket — úgymond — és én rendeltelek, hogy elmenvén, gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök meg- maradjon.« (Ján. 15, 16.)

Ennyit válaszul a kérdésre, miért nem jelent meg Krisztus Urunk feltámadása után az egész zsidó népnek nyilván? Válaszul