Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

605

kérdem, mi haszna leendett ennek ? bűnösök felett nyert múló diadal, akiknek megitélése a másvilág számára vagyon fentartva. Másrészről ez a cselekvésmód zavarólag nyúlt volna bele az ese- mények fejlődésébe és útját szegte volna valódi feltámadása meg- bizonyodásának és evangéliuma meghitt tanúi és követői által való elterjedésének. És továbbá az egynéhánynak a sokaknak elébe helyezése természetszerűleg is szükségesnek látszik, úgy állván a dolgok, hogy minden nagy alkotás nem a sokaság, hanem egynéhánynak elszánt közremunkálása által jön csak létre; — nem, mert ez az emberi természet elfajultságát tekintve szükség- szerű, mert sajnos, az igazság népszerűségre ne számítson. És Urunk eszközei csak kevesen voltak, ha nem másért, legalább azért, mert többen nem akadtak, azért, mert csak kevés igaz akadt Izraelben, akiben nem volt a test szerint való hamisság.

Még legyen szabad megjegyeznünk, mily intelem s mennyi vigasz rejlik ebben reánk nézve. A serdülő anyaszentegyház képé- bői megtanuljuk, hogy mi volt az egyház kezdettől, azaz, ameny- nyíre felfoghatjuk. Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a válasz- tottak. Megtanuljuk, hogy vigyáznunk kell a nagy veszélyekre, melyekben forgunk, ha nem vagyunk a választottak között, és óva- tosságra int bennünket, »hogy virraszszunk és imádkozzunk, hogy kisértetbe ne essünk«, hogy »félelemben és remegés között mun- káljuk üdvösségünket«, hogy keressük Isten malasztját az ö anyaszentegyháza keblén, és hogy kérjük, hogy »az ő szent aka- rata tetszésével« befejezze, amit bennünk megkezdeni méltóz- tatott. — — —•־

Mi is, habár Krisztus Űrünk látható feltámadásának tanúi nem vagyunk is, azok vagyunk lélekben. Azok vagyunk szívünk által, mely feltámadott halottaiból és érzelmeinknél fogva, ame- lyeket az ég támasztott bennünk, mi is tanusíthatjukj hogy Krisztus Urunk csakugyan feltámadott, mint akár ők. Aki hisz az Isten Fiában, az a tanúságot magában hordja. Az igazság maga tanúságot nyújt maga mellett, hogy isteni eredetű. Aki lelki- ismeretesen engedelmeskedik Istennek és szentül él, egész kör- nyezetét készteti, hogy higyék és rettegjék Krisztus láthatatlan igazságát. A nagy világ előtt nem nyújt tanúságot; mert csak kevesen láthatják elég közelről, hogy életmódja által indíttatva lássák. De szomszédjával szemben tanúságot tesz az igazságról, oly mértékben, amennyire őt megismerte; és egynémelyikét közü- lök, az Isten jóvoltából, elfogja e szent tűz, és ő azt melengeti keblében és ismét tovább adják a magok módjára.. És így e sötét világban utat tör magának az igazság, minden sötétség mellett, tova haladván kézről kézre. És így jut el végállomására a magas halmokon, megalapítva a nemzetek hitvallását, amelyeknek zöme