Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 53 mindennapit megkeresni. Midőn pedig tanítványaival város- ról-városra vonult, nem volt egyéb fentartási forrásuk, mint amit jóakaró emberek alamizsnaképen felajánlottak. E könyör- adományokat kezelte Judás. (Ján. 12, 6.) Ebből szerezte be a szükségeseket s azért nem értették meg mindjárt jól az Ur Jézus szavait az apostolok az utolsó vacsorán, midőn Judás- hoz fordulva mondát »Amit cselekszel, cselekedd hamar...« Mert némelyek azt vélék, mivel Judásnál volt az erszény, hogy azt mondotta neki Jézus: »Vedd meg, amire szűk- sógünk van az ünnepre«; vagy, hogy a szűkölködőknek adjon valamit. (Ján. 18, 29.) Az evangélistának eme szavaiból meg- tudjuk azt is, hogy az alamizsnaképen kapott pénzadomá- nyok nemcsak a szükségletek fedezésére szolgáltak, hanem szegényebbek támogatására is. Következőleg minden fény- üzés vagy túlzás ruhában, ételben teljesen ki volt zárva, amint az különben sem egyeztethető össze Urunk tanításá- val. Ez nem is szorul bizonyításra. Életük folytonos lemon- dás volt az Űr oldala mellett, mert különben Péter nem dicsekedhetett volna vele és nem kérdezősködhetett volna a kárpótlás felől. (V. ö. Máté 19, 27.). Pedig ők mind nagyon szegény emberek voltak s mégis azt mondja Péter mindnyá- juk nevében, hogy sokat, mindent elhagytak, vagyis nagy áldozatot hoztak, midőn az Úrhoz csatlakoztak. Nem ritkán olvassuk, hogy Krisztus szivesen elfogadta mások vendég- szerető meghívását, amiből talán az önköltségek hiányára vagy legalább szűk voltára is lehetne következtetni. E külső körülmények mellett azonban sokkal fonto- sabb s mélyrehatóbb okot az önmegtagadásra, a böjtre Krisztus hivatásában kell keresnünk. Azért jött el hozzánk, hogy megmutassa nekünk, mint kelljen élnünk, hogy vala- mikor örökké boldogok lehessünk. »Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cseleked- jetek.« (Ján. 13, 15.) E példaadásnak fel kellett ölelnie az egész életet minden viszonyaival, minden körülményeivel. Nem hagyhatta tehát figyelmen kívül a tisztán testi szűk- sógleteket sem. Kellett tehát bőjtölnie is, hogy megtanítsa az emberiséget az étel és ital, mint isteni adományoknak
