Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Babura László: A böjtről
A BÖJTRŐL. 513 A béke s biztonság édes tudatai elaltatta az azelőtt oly éber lelkeket s a vértanuság szellemét a kényelem- szeretet váltotta fel. A kényelmes élet pedig nem alkalmas erények gyakorlására, mert az erény — erőszakot követel önnönmagán s e nélkül nem is létezik. A keresztényeknél is leáldozott lassan az az erényes élet, melyet addig éltek. Mintha kárpótolni akarták volna magukat a hosszú nélkü- lözésekért! A felfogás, melyet a böjtről addig tápláltak, meg- változott. A szigor megenyhült. A szentatyák műveiben sok nyomát találjuk ennek. A nagybőjti homiliákban sűrűn panaszkodnak a hívek elpuhulásáról, keményen kikelnek azok ellen, akik gazdagságukat a böjti önmegtagadás kiját- szására használják fel, a legválogatottabb böjti eledelekkel élvén e napokban; élénk színekkel ecsetelik az Úr Jézus fönséges példáját, komoly szavakkal figyelmeztetnek az önmegtagadás szükséges voltára s ama veszedelmekre, ame- lyek elhanyagolásából a lólekre elkerülhetlenül háramlanak. Miben állott t. k. a hanyatlás ? Ez többféleképen nyilvánult. Mindenekelőtt az ételek megválogatásában. Tudjuk, mily szigor uralkodott e tekin- tetben az első keresztényeknél. Alig volt nehány étel, melyet e napokon élvezni szabad volt. Időv.el azonban egyre szapo- rodott számuk és az engedékenyebb felfogás meglehetősen változatos étlapot állított össze. így Theodulf, orleánsi püspök (821 ־{־.) capitulare- jának 40. cap.-ban következőképen intézkedik: Qui ovis, caseo, piscibus et vino abstinere potest, magnae virtutis est. Qui autem his aut infirmitate interveniente aut quolibet opere abstinere non potest, utetur; tantum ut ieiunium usque ad vesperum solemniter celebret. Azonban idővel az étkezés ideje is hódolt az enyhébb felfogásnak. Eleinte »usque ad auctoritatem demorantis stellae« bőjtöltek, de már az Y. században sok helyütt előbb kezdtek étkezni s ez az enyhébb disciplina hamar terjedt el úgy, hogy a X. században az »auctoritas demoranti S3 Hittudományi Folyóirat. 1903.
