Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

514- DR. BABURA LÁSZLÓ.

stellae« már leáldozóban volt s némely vidéken egyedül nagypénteken volt még gyakorlatban.

Chrodegang szabálya az étkezés idejét tekintve, szi- gorúbb volt s azért ott, ahol azt jobban ismerték, meg is tartották a régi szokást és csak az esti fó'istentisztelet után étkeztek.

A 817-ben tartott aacheni zsinat a szerzeteseknek azt írja elő, hogy a noná-ig végezzék el minden dolgukat és csak azután étkezzenek.1 Ut in Quadragesima usque ad nonam operentur fratres, quatenus Missa celebrata congruo tempore reficiantur. Ha meggondoljuk, hogy a nonát délutáni 3 órakor szokták végezni, mely után szentmisét hallgattak s ennek végeztével a vesperát imádkozták, belátjuk, hogy az étkezés csak az esti órákban történhetett meg.

És ez nemcsak a szerzeteseknél volt így, hanem a világiaknál is. Az akkor élt Amalar püspök óva inti híveit. »Cavendus est usus multorum. Solent enim plures, qui se ieiunare putant, mox ut signum audierint ad horam nonam manducare; qui nullatenus ieiunasse credendi sunt, si ante manducaverint, quam vespertinum celebretur officium. Con- currendum enim est ad Missas, et postea auditis Missarum solemniis sive vespertino officio, largitis prius eleemosynis ad cibum accedendum est.

Hogy Németországban mily komolyan vették ezt, kitűnik N. Károly érdekes esetéből is, melyet sz. Gallus életrajzában olvasunk. E szerint valamely püspök keményen kikelt a császár ellen, mert már délutáni 2 órakor kezdte az étkezést. A császár nyugodtan fogadta a rendreutasitást és így szólt:

— Jól figyelmeztettél, nagylelkű püspök. De engedd meg, hogy én is azt követeljem tőled, hogy csak összes udvar- nokaim után kerüljön reád a sor az étkezésnél.

A püspök készségesen beleegyezett, nem ismervén a szokást, hogy a császárnak a fejedelmek és hercegek szol- gáltak fel, mire ők telepedtek le, hogy a grófok és báróktól

1 Binterim i. m. II. b. (i06. 1.