Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

״509

Szépen mondja sz. Ágoston is: Ieiunium autem mag- num et generale est abstinere ab iniquitatibus et illicitis voluptatibus saeculi, quod est perfectum ieiunium. Can. 25. De Cons. Dist. V.

Az ily tiszta lélek jól tud imádkozni, imája kedves az Úr szine előtt. Imával kell tehát az elégtétel és engesz- telés napjait megszentelni. Can. 50. De Cons. Dist. I.

Az irgalmasság testi cselekedeteiről sem szabad meg- feledkezni, s hogy a földi javak iránti vonzalmunkat ellen- súlyozzuk, bő alamizsnát nyújtani az Ínségeseknek. L. u. ott.

S ha megjő az étkezés ideje, akkor is mértéket tartani, mert: Nihil prodest biduo triduoque transmisso vacuum portare ventrem, si post pariter obstruatur. Can. 19. De Cons. Dist. Y.

Végre pedig tagadjuk meg akaratunkat is, lelkiisme- retesen engedelmeskedvén az egyház minden, ez időre vonat- kozó parancsainak az ételek minőségéről, az étkezés idejé- ről, a házasodási tilalomról, a hangos vigalmak, mulatságok kerüléséről stb. Can. 7., 8. De Cons. Dist. I. — Cap. 3., 5.,. 6., 8., 11. Caus. XXXIII. qu. 4.

Az abstinentia és ieiunium közti különbség csak később fejlődött ki, mert az első keresztények böjtjei mindkettőt összekötötték. E mellett szólanak a szentatyák, kivétel nélkül sürgetvén a hústól való megtartóztatást. I)

I) Kik voltak kötelesek böjtölni?

A böjtnek rendeltetését tekintve is, már el fogjuk képzelni, hogy gyermekek sohasem voltak e törvénynek alávetve. Az egyház általában türelmes és elnéző, mint isteni alapítója maga is. Lehetetlent sohasem parancsol,, még az erőn feletti áldozatot sem kívánja. A gyér zsinati határozatok, melyek a böjttel foglalkoznak, mind tanuskod- nak erről. A már idézett 69. apostoli kánon is csak akkor akarja szigorú rendelkezését megtartani, »ha gyengeség vagy testi betegség ebben akadályul nincsenek«.

A gyermekkort pedig mindig sorolhatták a »gyengeség«