Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Hám Antal: A goel és a vérboszú az ószövetségben
A GOBI, ÉS A VÉRBOSZV AZ ÓSZÖVETSÉGBEN. 501 fekszik, hogy a legnagyobb gondot és óvatosságot a gyilkosság indítóokának és módjának kipuhatolása képezte, mivel ezek- ró'l az érzékekkel nem győződhetett meg a bíróság. Itt tehát kénytelen volt a tanúk vallomásaira hagyatkozni. Ezért rendeli Mózes, hogy »a gyilkos a tanúk vallomása után büntettessék meg«. (Num. 35, 30.) Marasztaló Ítélet legalább két tanú egybehangzó vallomása alapján volt hoz- ható. (Num. 35, 30.) Nehogy pedig valaki akár megvesz- tegetés, akár ellenszenv miatt hamistanúságot tegyen, Mózes elrendelte azt is, hogy a hamis tanú ugyanazzal a bűn- tetőssel sujtasséb, »mit ő atyafiával szándékozott cselekedni«. (Deut. 19, 18. k.) Ha a szándékosság bebizonyult, a »vének« kiszolgál- tatták a gyilkost »annak atyafia kezébe, kinek vére ontatott« (Deut. 19, 12.), hogy a büntetést hajtsa végre. Ily esetben nem volt irgalom számára, sem a vendégjog, sőt még az oltár sem védelmezte meg: »Oltáromtól is ragadd ki őt és haljon meg«, parancsolja Jehova. (Exod. 21, 14.) A kiszol- gáltatás azonban nem volt fizikai átadás, hanem abban állott, hogy a gyilkost többé nem védte a menedékjog, minek következtében a goéi bárhol és bármikor talált rája, megölhette. (Num. 35, 21.) Tehát teljesen közömbös volt, vájjon nyíltan vagy orvul támadt-e rája, éber állapotban vagy alvás közben hajtotta-e végre a büntetést. Mert a gyilkos eljátszotta az élethez való jogát, tehát kiirtható. A göélnek csak arra kellett ügyelnie, hogy fegyvert: kardot, lándsát vagy nyilat használjon. Mindezekből pedig kitűnik az is, hogy a góél eljárásának nem kellett megegyeznie formaszerint a gyilkosság végrehajtási módjával, tehát a »poena talionis« itt nem érvényesült, mivel a halált okozó tényt gyakran nem lehetett utánozni, ezenkívül néha a gyilkosság oly fájdalmas és kegyetlen lehetett, hogy annak utánzása csak undort kelthetett volna mindenkiben s lassan- kint teljes érzéketlenségre vezethetett volna. Válogatott és hosszas kínzásokat sem alkalmazhatott a góél, kivéve talán azt az esetet, ha a gyilkos is nagy kegyetlenséggel ölte meg áldozatát; ilyenkor természetesnek látszott, hogy elret
