Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Hám Antal: A goel és a vérboszú az ószövetségben

500

DR. HÁM ANTAL.

(Num. 35, 6.), melyek e jellegük miatt választattak ki egy־- részt azért, mert a leviták lévén a törvény kezelői, nem kellett attól tartani, hogy meggondolatlanul ki fogják szol- gáltatni a menekülőt, másrészt pedig mivel a leviták városai még szorosabb és magasabb értelemben Jehova birtokát képezvén, a menedékhely fogalmának jobban megfeleltek, mint a többi városok.

A menedékvárosok kijelölése többféle eredménynyel járt: a menekülő nem lévén szüntelen a goéi szeme előtt, ennek haragját sem izgatta, s így nem került könnyen gyilkosságra a dolog; ártatlan vér nem ontatott; de mutatta azt is, hogy mily drága Jehova előtt az emberi élet, aki még a nem szándékos gyilkosságot is legalább kellemetlen- ségekkel bünteti s így a legnagyobb óvatosságra int.

A menedékváros határánál a goél hatalma megszűnt s tovább nem követhette a menekülőt. Ezzel azonban az ügynek még nem volt vége. Minden visszaélés kizárása miatt ugyanis a menedékjog nem volt föltétlen, hanem föl- tételes, amennyiben csak úgy részesülhetett benne a menekülő gyilkos, ha a szándékosság vádja alól magát tisztázni tudta. E végből a törvény elé kellett állania »a kapu előtt«, ahol a törvénykezést tartani szokták, hogy ügyét elbeszélje. (Num. 35, 12.; Józ. 20, 9.). A szándékosságot a vének, kik az ítélő tanácsot képezték, állapították meg a gyilkosság eszközeiből s a gyilkosság elkövetésének indítóokából és módjából. Az ölésre rendelt fegyverek, kivéve természetesen az önvédelem esetét, a halált okozó ködóbás vagy fával való ütés a halál beállta esetén biztos jelei voltak a szándékos- ságnak. (Num. 35, 16—18.) Úgyszintén ha bebizonyult, hogy a merénylőt gyülölség vagy ellenséges érzület (Num. 35, 20.

k.; Deut. 19, 11.) hajtotta a gyilkosságra, vagy ha kitűnt, hogy alattomosan és orozva (Exod. 21, 14.; Deut. 19, 11.) követte azt el, a gyilkosság alól felmenthető nem volt. De ha valakinek a halálát gyülölség és ellenségeskedés nélkül (Num. 35, 22. k.; Deut. 19, 4. 6.), véletlenül (Exod. 21, 13. Num. 35, 22.; Deut. 19, 5.) okozta valaki, csak emberölés- ben lehetett bűnösnek kimondani. A dolog természetében,