Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Huszár Elemér: Az egyházhatalom kettős vagy hármas felosztása
AZ EGYIIÁZHATALOM KETTŐS VAGY HÁRMAS FELOSZTÁSA. 491 tűzött feladatában, hivatásában — a lelkek üdvözítése — bennfoglaltatik a tanítás, kormányzás és a szentségek kiszol- gáltatása. A kérdés csak az, hogy ezen hivatás gyakorid- sára, ezen feladatok megvalósítására irányuló működés három önálló, egymástól lényegileg különböző s ennélfogva külön szervezetet (hierarchiát) igénylő hatalmi ágat képez-e ? Az ordóra nézve ez kétségen kívüli; vita tárgyát csak az képezheti, hogy a magisterium külön hatalmi ág-e? vagy része a jurisdictiónak. És a felelet igen egyszerű: a magi- sterium vagy nudum magisterium, és akkor egyáltalán nem potestas, vagy van benne kényszerítő, és akkor már juris- dictio. A tanítás magában véve még nem egyházhatalom: mindenki taníthat, aki tud — csak az a tanítás, mely enge- delmességet is követelhet, ez valóban tanítói hatalom. De ez a vis obligandi épen a jurisdictio, akár vis obligandi: intellectum ad credendum, akár vis obligandi voluntatem ad agendum. A magisterium ópúgy jurisdictio mint a regi- men, csakhogy a regimen az akaratnak parancsol, a magiste- rium az értelemnek. Az újkor a tekintély uralma alól magát kivonni igyek- szik s a traditióval a kétely, a vizsgálódás, a kutatás jogát állítja szembe. — Ez az ellentét a fiilozófia és a tudomány köréből a vallás és a hit körébe hatolt — ez kényszeríté- az Egyházat, hogy a tanítói hatalom csalatkozhatlanságát definiálja. Külön, harmadik hatalmi ágnak tekinti-e a vati- káni zsinat a magisteriumot ? ellenkezőleg: kifejezetten a jurisdictióhoz számítja. Docemus itaque et declaramus juxta evangelii testi- monia primatum jurisdictionis in universam Dei Ecclesiam immediate et directe beato Petro Apostolo promissum atque- collatum a Christo Domino fuisse. Docemus proinde ét decla- ramus hanc Romani Pontificis jurisdictionis potestatem quae vere episcopalis est, immediatam esse, erga quam cuiuscun- que ritus et dignitatis pastores atque fideles tam seorsum singali quam simul omnes, officio hieracrchiae subordinatio- nis veraeque obedientiae obstringuntur, non solum in rebus quae ad fidem et mores sed etiam in iis quae ad disciplinam
