Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Szilvek Lajos: A test feltámadása

472

DK. SZIL VEK LAJOS.

Különben az ószövetségi zsidó kifejezés: seol alvilágot jelent általában, tehát a tisztítóhelyet, a limbus patrum-ot és a limbus puerorum-ot is, amint az egyház latin nyelvén ősrégi időktől fogva locus subterraneusnak fordítottak. Az ó- és újszövetség több helye sensu obvio szintén ilyes- mire utal és a szentatyák meg theológusok közértelmezése alapján Lessius (De perf. div.) azt hiszi, hogy ez a felfogás sententia certa; Bannez még tovább menve állítja, hogy e felfogással ellenkezőt állítani tévedés a hitben. (Dogma itt csak három van: 1. létezik, 2. az elkárhozottak lelkei rögtön alászállnak, 3. örök büntetés.) Schonppe: Fért com- munior in eccelesia traditio, nec sine aliqua temeritate videtur posse cum Calvino negari.

Voltak azonban hittudósok, akik azt vélték, hogy a hold üregében, vagy a Mars csillagban van a pokol (azt hitték, hogy ennek nagyon intensiv a tüze), vagy a napban, ahol kiolthatatlan a tűz (noha a tudomány konstatálja, hogy az is ki fog hülni —- a természet rendes folyása szerint). Sz. Ágoston először abban a nézetben volt, hogy ezt senki sem tudhatja, hacsak Isten neki ki nem nyilatkoztatja, később azonban (1, 2. retract.) ezt vissza- vonva írja: Nekem úgy tetszik, hogy inkább azt kell tanítanunk, hogy a föld alatt van, mint okadatolni, miért kell azt a föld alatt hinnünk; N. sz. Gergely: Ezen dologról valamit vakmerőén állítani, nincs bátorságom, némelyek

u. i. úgy vélekednek, hogy a pokol a földnek valamely részén lesz, mások ismét azt állítják, hogy a föld alatt. Sok szentatyával egyetemben sz. Tamás a Szentírásra támaszkodva azt hiszi, hogy a föld gyomrában van. Suarez (De Angelis) irja: Nem lehet kétséges, hogy a pokol a föld alatt van, minthogy a szentatyák egyetértőleg mind így értelmezik a Szentírást, mint amely a pokolról mindig mintegy látható világnál alantabb levő helyről beszél s azért az odamenetelt is leszállásnak nevezi.1

1 Talán szabad kifejezést adni — legalább apróbb betűkkel — annak a gondolatnak is — hisz láttuk sz. Ágostont és N. sz. Gergelyt is, mint óvakodtak határozottan szint vallani — miszerint voltaképen