Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

41

nem ismert áldozatot. Hogy szenvedélyeit kielégíthesse, oly meséket gondolt ki magának, melyek nemcsak íeljogosí- tották a vétekre, hanem egyenesen kötelességévé tették azt mindenkinek. A pogány papok rosszabbak voltak, mint a köznép, mert hiszen az áldozatokkal is csalást űztek. Az egye- dűli Vesta kultusz látszott komolyabb jellegűnek s a pap- nőitől megkivántatott tisztaság tiszteletreméltó maradvá- nyakónt tűnik fel az őskinyilatkoztatásnak. De hogy ezt sem vették oly nagyon komolyan, mutatja az a körülmény, hogy a papnőknek is volt helyük a circusban s ők is végig nézték a legarcátlanabb mutatványokat. S általában nagyon csalódnánk, ha bennük a keresztény szeretet leányai- nak előfutárait akarnék látni. Nem is akarunk párhuzamot vonni e két intézmény között, csupán előbbiek kiváltságai- nak és egész életmódjuk rövid felsorolására szorítkozunk, melyből eléggé kitűnik az óriási különbség. Szóljunk előbb kiváltságaikról.

Az állami törvények a legmesszebb menő előnyöket biztosították számukra és másrészt csak harminc évi szolgá- latra kötelezte, melynek leteltével férjhez is mehettek. S ez idő alatt is nem szenvedtek semmi hiányt. Ellen- kezőleg nagyon is előkelő helyet foglaltak el a circusban épúgy, mint az amphitheatrumban, ahol azt maga Augustus császár jelölte ki számukra a praetorral szemben.

Személyük szent és sérthetetlen volt, aki megtámadta őket, halállal lakolt érte. Az evangéliumi szüzeket pedig hányszor és hány helyen üldözik, sőt halálra is hurcolják! Az utcán nagy számú szolgasereg kísérte őket és minden- kinek útból kellett állania, még ha praetor vagy consul is volt az illető, vagy legalább is kísérőinek kellett bárdjukat előttük meghajtaniok. Gyaloghintóbán vitették magukat ide s oda, még a Capitoliumra is, s ha ily alkalommal egy gonosztevővel találkoztak, az kegyelemre tarthatott igényt, sőt jogot. Meglátogathatták rokonaikat, ismerőseiket, maguk is fogadhattak látogatást. ítészt vehettek fényes lakomák- ban és maguk is adhattak ilyeneket. Szegénységet, önmeg- tagadást ők tehát nem ismertek s azért nagyon messze