Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

42

DR. BABURA LÁSZLÓ.

állottak a keresztény szeretet leányaitól, kik a világtól elvo- nulva, örömeit meg nem osztva alázatos szívvel áldozzák fel liliomtisztaságukat és egész életüket Isten és az emberiség szolgálatában töltik.

Az isteni kinyilatkoztatás hiánya nagyon is lerí az összes pogány intézményekről. Nincs tartalmuk, üresek és hidegek, mert pusztán emberi alkotások. Nemesítő szellemet hiába is keresnénk bennük. Azért nem is volt semmi átaia- kító hatásuk az emberiségre. A Vestaszűzek miatt csak romlott maradt továbbra is a társadalom s az erény, melyet képviseltek, miattuk és általuk nem njmrt több tisztelőt, követőt. Eltekintve egyesek vetésétől, mi miatt életükkel lakoltak, már az intézmény magában véve is oly alakban, aminőben fennállott nem volt sem alkalmas, sem általában képes a romlásnak útját állani. Számuk eleinte négy volt, később hatra egészítették ki és azután állandóan megma- radtak e számnál. Már ezért sem gyakorolhatott átalakító hatást a társadalomra. E hat szüzet is a legelőkelőbb és legrégibb családokból választották ki, nem úgy, mint a mi szerzetes rendeinknél, melyek a származást legfeljebb annyi- ban veszik tekintetbe, hogy vájjon törvényes szülött-e, vagy nem az illető. Egyébként azonban szegény és gazdag, elő- kelő és alacsony származású egyaránt találnak felvételre. A fennebb ecsetelt napirendjük, illetve életmódjuk végre eléggé mutatja, hogy nem érdemlik meg az összehasonlítást a keresztény szeretet leányaival! Hiába! Kő- és fa-istenek nem tudnak természetfeletti vágyakat és elhatározásokat a szívekben nevelni és a nekik bemutatott áldozatok véré- vei bármint is öntözték a földet, nem termett az mégsem tiszta liliomokat, sem vérpiros mártír-rózsákat. Ott, ahol az isteni kinyilatkoztatást sárba tiporta a vak szenvedély, szüzesség, szegénység és az emberiség önfeláldozó, önzetlen szeretete, ismeretlenek maradtak mindvégig. Amit az önér- dek sugallt, annak volt egyedül létjoga. Azért találunk minden időben áldozatokat, imákat és fogadalmakat, de ezek mindig csak külső ténykedések, szívbeli áldozatok, melyek az istenített »én«-nek esnének rovására, nem for-