Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

37

neki, hogy csak így engeszteli meg a maga részéről a haragvó Istent, hogy csak így teszi magát méltóvá arra a nagy ígéretre. A jövendő Messiásba való hit éltette tehát a paradicsomi kegy és boldogság elvesztése óta az emberi- sóget. E hitből forrásozott elő az áldozat, melyet füstölgő oltárokon mutattak be, vagy ezek lábához öntöttek, e hitből fakadtak a személyes áldozatok számtalan nemei is, melyek mind bocsánatért kiáltottak fel a haragvó égbe. S mikor a szenvedély elhomályosította az elmét, mikor az erkölcs- telensóg megbénította az akaratot, úgy, hogy nem látták már az igazságot és nem cselekedték a jót, az őskinyilat- koztatás még sem ment egészen feledésbe, élt még a para- dicsomi boldogság emléke épúgy, mint ősszüleink bukásáé, s a babona, bármennyire harapódzott is el, mégsem tudott minden elmén diadalmaskodni. Ezek a tisztábban látó elmék pedig tudatában voltak az elégtétel szükségességének, ezek a szívek, melyeket nem mételyezett meg az erkölcsi rom- lottság, érezték, hogy áldozatokat kell hozmok, ha a paradi- csórni ígéretre méltók akarnak lenni. A történelem nem ismer népet, mely akár a babona sötétségébe, akár az erkölcsi romlottság fertőjébe annyira sülyedt volna, hogy az engesz- telésről, elégtételről, áldozatokról teljesen megfeledkezett volna. A babonától elhomályosított elme ugyan gyakran tévedt az elégtétel módozatainak meghatározásában, de nem tudta egyszerűen mellőzni. Az őskinyilatkoztatás gyenge sugarai belevilágítottak a legsötétebb babonába is s a termé- szetes jó érzés egy-egy szikrája felcsillámlott a legnagyobb erkölcstelenség közepette is. Az igazság isteni ereje ez, melyet ha meg is bénítanak, de teljesen kiölni, kiirtani nem tudnak, mert halhatatlan - nem tud meghalni.

I. A böjt Krisztus előtt.

A) A pogány oknál.

Véres áldozatokat minden nép kultuszában találhatni. Az elégtétel szükségességének érzete teremtette meg őket s mikor nagy volt a bűn és sokan benne részesek, ember