Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

36

DR. BABURA LÁSZLÓ.

szúró tövisek, élesen sebző tüskék, melyen nem gyönyörök teremnek, hanem sovány böjti virágok nyílnak. Könnyen levonja azt az egyedül helyes következtetést, hogy engesz- telnie kell a megbántott Istent, hogy elégtételt kell adnia a lázadás sérelméért. Mert csak így fog helyreállni az az atyai szeretetviszony, amelyben az ember létének első óráiban állott. Igaz, hogy a bűn elkövetése nehány pillanat műve volt, de hát a megbán tás nagysága, a bűn súlyos volta nem függ a lázadás tartamától, hanem a megbántottnak méltóságától és a megbántónak hozzávaló viszonyától. Már pedig Isten végtelen Felség, végtelen szentség, — az ember pedig az ő teremtménye, ki végtelenül függ tőle és ép azért végtelen felségsértóst követett el, midőn fellázadva ellene könnyelműen áthágta a halál büntetésével szentesített, tilalmat. Azért szállott az elégtétel kötelezettsége is nem- zedékről-nemzedékre és azért terhel az most is minket,, mert egy végtelen sérelemért véges ember az idők végezetéig sem tehet tökéletesen eleget. Ez igazságon alapszik a meg- váltás szükségessége.

De bár a bűnbe esett ember szava nem hatolhatott fel az égig, bár a vétek által el volt zárva a mennyország, mégis élt az emberben a forró vágy utána, mégis élt benne az erős remény, hogy megnyílnak még egyszer kapui s befő- gadja az élet nehéz útján elfáradtak Sírt a boldogság elvesztése miatt, de a szomorúság keserű könnyei közé a remény édes könnyei is vegyültek, melyekből nemcsak bánat, hanem öröm is ragyogott elő. Az Úr büntetést osztó szava, amily mélyre sújtotta a bűnös voltának tudatában remegő embert, ép oly magasra is emelte őt a megváltás jóleső, édesen hangzó ígéretével. Az élet terhe nem zúzta össze, megaczélozta akaratát az isteni Ígéret. S ez erős akarat miben ismert volna nehézséget? Mi lett volna képes azt megtörni ? Ha baj és megpróbáltatás is érte ezerféle- képen, mégsem tört össze, hanem tűrt a szebb jövő édesen boldogító reményében. Sőt többet is tett ezért! Áldozatot s hozott, megtagadta magától azt, amit leginkább szeretett, amihez legjobban ragaszkodott, mert érezte, lelke azt súgta