Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Baranyay József: A teremtés hat napjáról

A TEREMTÉS HAT NAPJÁRÓL.

25

motabat . . . lebege, azzal a mozgással, mety a költőtyúk üléséhez hasonlít; az onkelosi Targumimban pedig: »me- nasseba« . . . insufflabat.

A Szentírás szerint tehát a »ruah Elő him« behatása alatt a létezés első pillanatában, ezzel együtt megindult az ős »tohu vabohu« »esse coeli et esse terrae«-ben a kialaku- lás; és pedig facto et effectu successo, amint a kinyilatkoz- tatás mondja: »dixitque Deus: fiat lux. Et facta est lux« . . . »és monda Isten: legyen világosság. És lön világosság«; zsidó nyelven: vajjómer Elohim: jehi-’ór. Yajjehi ’ór. Vagyis: abban a pillanatban, mikor Isten az »esse coeli et esse terra«-t a semmiből előhozta, ebben az »esse«-ben Isten lelkének, ki az Onkelosi Targumim szerint: »veruha min-kodam- Jehova«. . . spiritus a conspectu Dei, behatása alatt megindult a világ- mindenség kialakulása. Ez egy nagy, az elemek vegyi egye- sülése folytán létrejött világégés volt (Pianciani); vagy a világmindenségnek az »esse« kebelében végbemenő olynemű kialakulása, hogy ezt az iuspirált szerző szerint legjobban jellemzi ez a szó: lux, ignis. A masorethicus szövegben előforduló szó: »,ór«; gyöke alef, vav és rés consonan- sokból áll. Ebből lett az ’ór = lux és 'úr = ignis. Ha az »'ór« kolem magnum-ja helyébe surek-et írunk, »,úr« lesz, többes száma pedig »’úrim«. Az »,úrim« felöltése által a főpap jogot nyert arra, hogy Isten színe elé lépjen és bizonytalanságában megkérdezze akaratát; »Isten lelke« pedig a főpap bensejében olyan hatást idézett elő, hogy akaratát infallibiliter megtudhatta, vagyis: belső világosságot hozott a homályba. Tehát »,ór« vagy »,úr« = belső világos- ság, a »ruah Elohim«־nak olyan belső behatása az »esse« homályfedte, rendezetlen: »tohu vabohu« mélyébe, hogy az »esse«-nek az a primitiv állapota Isten akaratának meg- felelően kialakulásnak, kibontakozásnak indult, és pedig effectu secuto, mert »facta est lux ... és lön világosság«. Más szóval: ez a belső kibontakozás a »tohu vabohu« álla- pótból, miként a főpap bensőjében az isteni akarat belső világosság, kinyilatkoztatás folytán mintegy kibontakozik a homályból, megtörtént: a világrendszer létrejött.