Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Baranyay József: A teremtés hat napjáról

24

DR. BARANYAY JÓZSEF.

Az isteni kinyilatkoztatásnak első hatalmas szava, amely eloszlatja a homályt, mert nyíltan mondja: »in prin- cipio . . . kezdetben« . . . amikor semmi sem volt még, csak 0 egyedül, »creavit . . . teremte« ; zsidóul: »barä« : létezővé tette a nem létező »mennyet és földet« . .. »coelum et terram« : az egész mindenséget, mindazt, amit mi közönségesen égnek és földnek szoktunk nevezni. Mindezt Isten teremtette. Vagy ha úgy akarjuk, — ami helyesebb is — mondjuk a szir for- dításnak is megfelelően: »esse coeli et esse terrae«. (Londoni Polyglott:! latin interpret.)

»Esse coeli et esse terrae« ez az az ősanyag, »materia informis«, amelyből a Gondviselés vezetése alatt a világok alakultak. Ez az ősanyag rendezetlen volt: »tohu vabohu«.

A szentíró az isteni kinyilatkoztatás után mintegy tau- tologice rajzolja ezt a rendezetlen ősállapotot: »erat inanis et vacua et tenebrae erant super abyssa . . . puszta és üres vala, és sötétség vala a mélység színén«. (Gen. I. 2.). Ne legyen feltűnő, hogy a Szentírásban ennek a mondatnak alanya: »terra. . . föld«. A szentírónak felfogása szerint és a mi mostani fogalmaink szerint vett »terra . . . föld« annak az ősanyagnak része volt. Az egésznek tulajdonságai elmond- hatók az egésznek részeiről is. A szentíró ezt vette, ezt tekintette, a »terra«-t, mert nem is akarta kutatni a világ- mindenség többi részeit, — legfeljebb csak annyiban, amennyiben a föld, amelyről első sorban írni akart, ennek a világmindenségnek része volt s belőle, vele együtt alakult ki — hanem ezt a »terra «-t, mely minket embereket első- sorban és legközelebbről érdekel.

De ez az ősanyag nem maradt egy pillanatig sem gyá- moltalanul, magára hagyatva, hanem »spiritus Dei« — a zsidó szöveg szerint: »ruah Elokim« — »ferebatur super aquas . . . Isten lelke lebeg vala a vizek felett«. Tehát léte- zése első pillanatától kezdve Isten gondviselésének tárgya volt ez az ősanyag, amely beláthatatlan, rendezetlen ősálla- potában olyan volt, mint a mérhetetlen vizek nem ismert mélysége. Az isteni gondviselés műve volt: »ferebatur« . . . »lebege«; a zsidó szövegben: merakefeth (piel particip.)