Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
A TÉVEDÉS MINT HÁZASSÁGI AKADÁLY. 261 A későbbi császári edictumok, törvények, ka itt-ott enyhítettek1 is valamit a rabszolgai helyzeten, ha néha olykor ezek a rabszolgaság bilincseinek mélyen, a velőkig vágó karmait tördelték is; de azért a szegény rabszolga tovább is csak szánalomra méltó áldozatja maradt a jog- eltipró társadalmi hatalomnak, húzta urának igáját, mialatt őneki önmagáról rendelkező joga semmi sem volt, mert ő maga és az ő véréből származottak csak a gazda vagyoná- nak gyarapodása vala. Ily körülmények között, tekintettel a gyermekei üdvére, az egyháznak rendelkeznie kellett és a principiis obsta elve szerint a nagyobb bajnak elejét veendő bontó akadálynak nyilvánítá a szolgai állapotot és fölmentésót csak úgy adta meg ez akadály alól, ha a rabszolga megnyerte urának beleegyezését a házassághoz. Vezette az egyházat e rendelkezésében annak a kárnak meggondolása, amely a rabszolgai állapot védetlen helyzeté- ben a házasság hármas javát érhette. A gazda ugyanis teljes jogában bármikor és végleg is lehetetlenné tehette az egy- bekelt felek életközösségét, az együtt lakást, kizárván az egyik felet, vagy szétszórván őket; mert tetszése szerint eladhatta rabszolgáját, avagy áttehette ötét a másik élettárs által egy teljesen megközelíthetetlen helyre; ezzel azután egyszersmind nem tette-e ki a legnagyobb lólekveszedelem- nek, az erkölcsi romlásnak úgy az egyik, mint a másik házasfelet, amidőn hosszú időn át, vagy végleg megfosztotta őket a házasi jogtól és kötelem teljesítésétől ? Az ily rab- szolga nem gondoskodhatott a született gyermekek neve- léséről úgy, amint egy szülőnek gondoskodnia kell; mint- hogy azonfölül ez volt a jogelv: partus sequitur ventrem, 1 Amit különben, ha csekély volt is, a kereszténység ellenáll- hatatlan jótékony erejének lehet tulajdonítani. Úgy van ezzel az égi fénynyel az emberi lélek, mint a testi szem a déli verőfényes nap- világgal, mely még az erőszakkal lezárt, szemhéjakon keresztül is derít az idegekre némi világot. így hatolt be a kereszténység szelíd, de hatalmas sugára, bár akaratjuk ellen, észrevétlenül a pogány lelkek sivár sötétjébe.
