Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Nyőgér Antal: A tévedés mint házassági akadály
262 NYŐGÉR ANTAL. az anya gazdájának teljes tulajdonaivá váltak a szülöttek. E sors ellen sem a rabszolga, sem a szabad nem védekez- betett, hogy ha élettársa a gazda engedélye nélkül elvett rabszolga vala. E nagy veszedelem ellenében védte az egyház híveit, amikor a fönnálló viszonyokkal leszámolván, a rabszolgaságot bontó akadálynak nyilvánította ki. Az egyháznak e törvényét erősíti sz. Vazul Amphi- lochus ikoniumi püspökhöz írt levelében: »Az a rabszolganő, aki tulajdonos urának engedelme nélkül szövetkezett egy férfiúval, az paráználkodott; aki pedig azután a házasságban engedelemmel van, az férjhez ment. Mi az oka annak, hogy amaz paráznaság, ez meg házasság? Az ugyanis, hogy azok- nak, akik másnak a hatalmában vannak, a megkötött sző- vétségük semmi szilárdsággal sem bir.« 1 Erre az akadályra céloz Nagy sz. Leo pápa is (440—461.), amidőn Rusticushoz így ír: »Nem minden asszony, ki egy férfiúval szövetséget kötött, felesége is a férfiúnak, aminthogy nem is minden fiú örököse az atyjának: a házassági szövetségek ugyanis a szabadok is egyenlők között törvényesek.«1 2 3 Egész nyíltan bontó akadálynak mondja továbbá sz. Leo a rabszolgaságot, amint tovább folytatja levelét: »Rabszolganőtől kötelékileg elválni és valóban szabad származású feleséggel összekelni, az nem kétnejűség, hanem jogszerint történő cselekmény.« s A negyedik aurelianumi zsinat 541-ben, amikor a klandesztin házasságok érvényesek voltak az olyan rab- szolgákra nézve, akik az egyházi menedékjogot fölhasznál1 S. Basil. Ep. Canon, ad Amphil. C. 4. »Quae praeter domini sententiam se viro tradidit, fornicata est, quae autem postea libero matrimonio usa est, nupsit. Quare illud fornicatio, hoc Matrimonium : Eorum enim, qui sunt in alterius potestate pacta conventa nihil habent firmi.« 2 8. Leo Epist. 92. ad Rusticum Narbon. C. 4. »Non omnis mulier viro juncta, est uxor viri, quia nec omnis filius est haeres patris: Nuptiarum autem foedera inter ingenuos sunt legitima, et inter aequales. 3 Ancillam a thoro abjicere et uxorem certae ingenuitatis acci- pere, non duplicatio conjugii, sed profectus est aequitatis.«
