Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Hám Antal: Megtért-e a Bölcs Salamon király?

MEGTÉRT-E A BÖLCS SALAMON KIRÁLY.

225

szerezni. Nekünk úgy tetszik, hogy Salamontól nagyon sokat kivannak. Az őszinte bánatnak is sok foka van, s a megtérésnek, hogy elegendő legyen, nem kell mindig töké- tesnek lennie. Ha tudnák is, hogy Salamon megtért, vájjon azért meghatározhatnók-e annak mértékét s olvashatnók-e lelkében, hogy ott mi történt? Vájjon arra, hogy elfogad- juk, szükséges-e a biztosság, hogy a bűnbánó újra oly buzgó, oly áhitatos lett, mint volt előbb ? »Jaj! fejezi be szavait Motais, — a kicsapongás nagy pusztítást okozott, és hihető, hogy Salamon már sokkal tovább jutott, semhogy bánatá- ban támaszkodhatott volna minden erejére, melyre pedig szüksége volt volna, hogy elvégezhesse a rombolás munká- ját, melyet tőle kívánnak és amelyre talán, bármennyire sajnálta is hibáit, még csak nem is gondolt.«

Ezek azok, amiket Salamon megtéréséről mondhatunk, elhagyva mindazt, mi kevésbbó fontos, s mi csak homá- lyosabbá tenné a kérdést, a helyett, hogy világosságot derítene rá.

Fejezzük be.

Akármelyik véleményhez szegődik is valaki, egy bizo- nyos: az, hogy Salamon intő példa gyanánt áll mindenki előtt, hogy az ő esetén okulva »vereamur occulta Dei judicia, neque de sua scientia aut sapientia quis praesumat, sed magis formidet, sciens quod verissime dicat scriptura: servus qui voluntatem Domini scit neque tamen eam facit, caedetur multis, et cui plus datum est, plus requiretur ab eo.« 1

Kolozsvár. Dr. H. A.

1 Dionys. Carth. in 1. II. Reg. c. 7.

Hittudományi Folyóirat. 1903.

15