Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Babura László: A böjtről

A BÖJTRŐL.

III. A böjt az egyházban.

Amit isteni Alapítója maga is gyakorolt és így főn- séges példájával megszentelt, amit ő az életszentség leghat- hatósabb eszközének mondott, azt az egyház is buzgón gyakorolta kezdettől fogva. Az Apostolok cselekedeteiben több adatot találunk erre vonatkozólag, anélkül azonban, hogy belőlük a böjt egész történetét az első században össze- állítanák. Az akkor élt egyházi írók, szentatyák művei- hez kell folyamodnunk, hogy lehetőleg tiszta és teljes kópét nyerjük az első századokban élő szokásoknak. Nem apostoli parancsok s eleinte nem is egyházi zsinatok szabályozták azt. A hívők buzgósága teremtette meg azt a sok üdvös szokást, melyet idő múltával törvények szentesítettek.

így vagyunk első sorban a vasárnap eredetével. A fel- támadás öröme oly nagy, oly heves, hogy évenként vissza- térő emléknapja nem elégíti ki a hivő lelket. Már a terem- tés története szabta ki azt a kisebb időközt, melyet tar- tárnáról hétnek nevezünk. Miért ne lehessen akkor hetenként ez örömnap emlékét megülni ? A megváltás kimondhatatlan jótéteményéért sok-e, ha hetenként egy napot szentelünk kizárólag emlékének ? . . . így született meg a vasárnap. Elhalaványult a sabbatum, mert a feltámadás a reákövet- kező napon történt.

De ha a feltámadás örömteljes és örömet keltő eseményét hótről-hétre ünnepelték meg, a Krisztussal való benső