Hittudományi Folyóirat 14. (1903)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
116 DR, RÉZBÁNYAY JÓZSEF. egészsége époly viruló volt, mint a tietek, s ma már a holtak között vannak! Minden kor, minden állás kénytelen lefizetni adóját a halál lajstromába, és áldozatai már ki vannak szemelve a vidorak, egészségesek, ifjak közül a most nyíló évre is. Minő alapon hitetheti tehát el valaki közülünk magával, hogy épen ö az egyetlen kivétel, vagy hogy épen csak ö rá nem kerül a sor, holott az mindenkire egyformán rá kerülhet? Ha még a sok ezernyi példa, amely szemeink előtt van, hogy váratlanul múltak ki e világból és még naponta múlnak ki. nem elegendő bizonyíték arra, hogy mindig készenlétben kell lennünk, az életben maradottaknak magatartása kell, hogy okulá- sunkra szolgáljon. Tőlük megtanulhatjuk, hogy önámitásnak kell annak lennie, hogy végezetünkre nem gondolunk. Nem készít-e az elaggott ősz is nem egy tervet évről évre, anélkül, hogy a megszámlálhatatlan esélyeket számba venné, amelyek útját szeg- hetik a lehetőségnek, hogy csak az elsőt is megérje? Nem tervezget-e a beteg is, még pedig olyképen, hogy annak valósulása éveket vesz igénybe, amelyeket ő már meg nem ér; és nem mosolyogtok és szánakoztok-e rajta, ha halljátok ? Nem inondjátok-e ki magatok is kereken, hogy környezetekben kiki túlbecsüli az egészség tartamát, amelynek örvend, és a kort, amelyet elért ? Nem érzitek és nem ismeritek-e be tehát annak eshetőségét, amire nézve minden ember ámítja magát és amelyre nézve senki sem Ítél biztosan, mert belejátszik önérdeke ? Pedig magatok is ugyan- azon eshetőség alá tartoztok. Ha magas kort értek, tovább tart a bűvös álom, mely benneteket fogva tart. ugyanúgy ragaszkodtok az élethez, époly bensőleg meg lesztek győződve, hogy még tartós lesz, és époly készületlenül állótok a halál küszöbén, épúgy meglep majd érkezése, mint most éltetek virágában, ifjúkorban. De valóban boldognak élvezhetitek magatokat, hogy ily messziről vehetitek a példát e pontot illetőleg. Boldogok és vidorak lehettek, ha átfutottátok az életet, anélkül, hogy bizonytalan voltának közelebbi bizonyítékaiba ütköztetek; ha még mindazok környezetében vagytok, akiknek társaságában életpályátokat meg- kezdettétek, és akikkel egyetemben valószínű tartamára nézve számításaitokat végeztétek ; ha még ifjúkori társaitok aggkorotok tanácsadói lehetnek. Nem láttátok-e, mint hullottak el egymás után oly betegségben, amely ellen leginkább érezték magokat biztosítva, vagy oly esélyek folytán, amelyekre épen nem számi- tottatok ? Es oh L még sokkal szerencsésebbek, ha ugyan a halált — nem mint Dávid Areuna szérűjén kivont karddal, — hanem csak szomszédotok, vagy barátotok portáján láttátok. Vájjon megkimélte-e e zsarnok sokkal szentebb frigyek szentélyét ? vájjon sohasem markolt-e még szívetek legmélyére, elragadva
