Hittudományi Folyóirat 14. (1903)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

115

!két pontot szándékozom elétek tárni: először a halál által magunkat meglepetni engedni, megboesájthatatlan könnyelműség, mert, hisz, minden pillanatban emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy megérkezik; másodszor, a halál által magunkat meglepetni engedni, teljesen menthetetlen oktalanság, mert, hisz, ismerjük borzasztó követkéz- ményeit, melyeket maga után von.

!Éltünk mindentudó szerzőjének az ö végtelen jóságában úgy tetszett, hogy belénk oltotta az élethez való ragaszkodást és szeretetet, ami szükséges volt. hogy érdekeljen bennünket annak fentartása. Ehhez való ragaszkodásunkon kívül a világ és minden szenvedélyeink szüntelenül körülhálóznak bennünket és ezer meg ezer titkos szállal fűznek bennünket minden oldalról e földhöz. Jól tudjuk, hogy e kötelék csak ideigvaló és elmúló; tudjuk, h°gy végre meg kell a napnak jönni, amidőn kérlelhetetlen kéz elszakít bennünket mindentől, ami most körülvesz és nevünket azok közé sorozza, amelyeket már régen elfeledtek. Ámde ennek belátása és ez iránt való meggyőződésünk csak hideg benyomást kelt bennünk; és ha végre üt a mi óránk, azt hitetjük el magunkkal, hogy nagyon korán ütött, mivel még nem vártuk: panaszolkodunk hogy meglep bennünket, holott pedig tudatosan voltunk vakok az ellenség közeledtével szemben. Vetettünk volna csak egy pillantást magunk körül, kisértük volna figyelemmel a változá- sokat, amelyeket minmagunkon tapasztaltunk, hallgattunk volna a hit szavára, nem csalódtunk volna oly rettenetesen.

Nem láttok semmi okot arra, hogy fóltegyétek, miszerint a ti órátok ütött. Vájjon igazolja-e föltevésteket mind amaz áldozatok száma, amelyeket a halál naponta elragad ? Nem teszi-e meg a halál, e zsarnok, évről évre körútját a földkerekségen át és nem kaszálja-e le lakóinak hosszú sorát és nem szedi-e áldozatait a gazdagok, bölcsek és a társadalom legérdemesebbjeinek soraiból is ? úgy találtátok-e, hogy bizonyos szabály szerint szemeli ki áldozatát, vagy hogy bizonyos szabály szerint méri csapásait ? Úgy tapasztaltátok-e, hogy bizonyos sorrendet tart, amely szerint áldozatait szedi és hogy lehetetlen, hogy ti reátok kerüljön a .sor, míg csak előttetek bizonyos sor ki nem dőlt? Vagy mond- hatjátok-e: »Szövetséget kötöttünk a halállal és egyezségre léptünk a pokollal: ha csapás háramlik reánk özönével, nem ér bennünket?« (Izai. 28, 15.) Míg »ezeren hullnak el oldalatok mellől és tizezeren jobbotok felől« (Zsolt. 90, 7.), talán csak ti kentétek he ajtófél- fátokat valami titokzatos áldozati vérrel, amely; a halál angyalát küszöbötöktől el messze bűvöli ?

Vagy tán némi előnyötök van ifjúkorotok és egészségiek alapján. Adná Isten, hogy ez úgy volna; de mennyien voltak akiknek szelleme még egy óv előtt oly vidor, ereje époly friss,

8*