Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZ[ SZÓNOKLATRÓL.

87

javítsa és az erénynek megnyerje. Én legalább hiszem. Egyébként ne vizsgáljuk át meg át azokat, akik Isten igéjének hirdetésével foglalkoznak, egészen szivök mélyéig; ha csak futó pillantást vetünk is a prédikátorokra, lát- hatjuk, hogy nem egy azok közül, kik Isten igéjét hirde- tik, tulajdonképen magát prédikálja, azon örv alatt, mintha Jézus Krisztust prédikálná. Azonban szálljon csak magába minden prédikátor s vizsgálja meg magát: vájjon minő indító ok bírja öt szónoklásra? S nem játszanak-e bele a föinditó okba egyéb mellékórdekek is ? S nem egy azt fogja találni, hogy, bizony, nem kizárólag az Isten dicső- sége és a lelkek üdve iránt aggódó, vagy azért lelkesülő szeretet volt, ami őt beszédre bírta. . . Hadd mondjam el, úgy, amint van. Némelyeknek nincs más cóljok, midőn prédikálnak, mint csak hogy prédikáljanak, prédikálnak, mert a pródikálás is foglalkozás. Hiszen, valamit csak kell az embernek tennie. De kérdezzük meg őket: vájjon az-e föltett szándékuk, hogy. a tévelyt kiirtsák: s azt fogják mondani, legalább, ha őszinték akarnak lenni, azt kell mondaniok, hogy mindezzel biz’ ők mitsem törődnek; hanem hát csak prédikálnak, anélkül hogy azzal más valami szándékuk is volna . . . húzzon beszédjökből kiki olyan hasznot és tanulságot, aminőt tud és akar! Ugyan mit is várhat az egyház ilyen embertől, aki ily hideg közömbösséggel dolgozza ki és adja elő a szent beszédet? Ma tán a kapzsiságról beszélt. Azt hiszed, törődik ez az uzsorásoknak lelki üdvével, akik talán beszédén jelen voltak ? Legkevósbbó sem. Csak épen hogy a kapzsiságról akart beszólni. Egyéb szándéka nem volt. S az uzsorások szépen meghallgatják beszédét és ép oly uzsorások maradnak azután is, mint mikor a templomba jöttek.

Ezek — folytathatjuk tovább Guisbert-rel — oly jel- lemek, kik se jót, se rosszat nem akarnak. S ha véletlenül útjok egynéhány szál babérhoz juttatja őket, ezt gyönyörrel fogadják, de még ezért sem fáradnak. Tisztán a levegőt verdesik, csak hangjukat hallatják. Nincs bennök semmi buzgalom, de még csak becsvágy sem. Sem e világ dicső-