Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

801

mindig tisztán érvényre, sem pedig nem kizárólagos a szék- betöltés ezen formájának alkalmazása.

Ennek igazolására szolgál különösen a fejedelmi be- folyás különböző érvényesülési formája; a püspök által alkal- mazásba vett utódrendelós; a püspök által — a metropolita mellőzésével — gyakorolt püspökrendelós és felavatás stb.

A korai fejlődés s főleg az Y. és VI. századok jog- állapotának alakítására befolyással volt, részben azt tanú- sító források közül az ú. n. apostoli kánonok, Jusztinián 6., 123. s 137. novellája és Nagy Sz. Gergely decretalesei nyernek itt külön és részletesebb figyelembevételt.

E források közül az ú. n. apostoli kánonokra való tekintettel az látszik megállapíthatónak, hogy az 1. kánonnak az a rendelése, hogy »Episcopus a duobus vel tribus epi- . scopis ordinetur« a jogfejlődés kezdő állapotának, az após- tolok tanítványait követő kor jogviszonyainak felel meg; a 31. kánon, mely letétellel bünteti azt a püspököt, aki a világi hatóságok befolyása által jut a püspöki székhez, a

IV. század vége felé keletkezhetett, mert az előző századok viszonyainak nem felel meg, s csak a IV. század vége felé bekövetkezett állapotoknak lehet kifolyása; s végül a 37. kánonból azt a következtetést lehet levonni, hogy az csak oly jogállapot között jöhetett létre, amidőn a népet s a klérust nem illette meg a püspökválasztás, hanem legfölebb a kérelmezés joga, amely fölött a szomszédos s a metropo- litai szervezet létrejötte után a tartományi püspökök gyű- lekezete döntött; a kánon maga valószínűleg a 314. évi ankyrai zsinat 18. s a 341. évi antiochiai zsinat 17. kánon- jának összevonásából készült s új jogfejlődést kezdeményezni, illetőleg támogatni volt hivatva.

Jusztinián 6. novellája a püspöktől megvárható kellé- kékről szól; a 123. s 137. novella a püspökrendelés tekin- tetőben egyezőleg szabályként állapítja meg, hogy a válasz- tás, illetőleg kijelölés joga a püspöki város klérusát és világi előkelőségét illeti meg, akik három személyt tartoznak ki- jelölni, akik közül a legérdemesebbet választja az erre híva- tott személy, — az ordinans — aki alatt ez időszak ismert