Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

802

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

viszonyainak megfelelőleg — s kivételesen az exarchákat s patriarchákat — kell érteni.

Nagy Sz. Gergely levelei a nyugoti egyház püspöki székeinek betöltésére vetnek világot; ezek szerint a válasz- tást a klérus, a nagybirtokosok, a városi nemesség eszközölte, a visitator vezetése alatt; a választás érvényéhez szükséges volt egy személyben való megegyezés; a választási okmány, mint kérelem, a pápához küldetett, aki a jelölt személyére nézve vizsgálatot indíttatott, amelynek jó eredménye esetén következett a felszentelés, amelyet az itáliai és siciliai püspö- kök rendesen Rómában nyertek.

Kivételt képez az, hogy ha a választók nem találnak maguk között alkalmas jelöltet, a pápa felhívja őket, hogy küldjenek három megbízottat Rómá.ba, hogy ott keressenek püspököt; sőt a maga joghatósága alapján is rendel püspö- köt; e mellett a pápa szentesíti s elismeri a világi feje- delmek befolyását a püspöki székek betöltésénél.

Az ehhez a jogállapothoz csatlakozó fejlődés további menete külön vehető és veendő tekintetbe Keleten, és külön Nyugaton.

Keleten a Yl-ik század vegétől kezdve a császárok tel- jesen önkényesen, s minden más egyházi organum törvényes közreműködésétől függetlenül töltötték be a püspöki — úgy a pátriárkái — székeket.

Ez ellen foglal állást a 787. évi II. niceai és a 869. évi IV. konstantinápolyi közzsinat, amely utóbbinak köz- zsinat minőségét különben a keleti egyház el nem ismeri.

A II. niceai zsinat 3-ik kánonja megállapítja, hogy a fejedelmek által eszközölt püspökválasztás érvénytelen, mert a püspökké avatandónak a püspökök által kell megválasz- tatnia, mint ezt az I. niceai zsinat 4-ik kánonja rendeli; a IV. konstantinápolyi zsinat 2-ik kánonja szerint pedig leteendő az, a ki fejedelmi furfang vagy erőszakoskodás folytán nyeri el a püspökséget; mert a 22-ik kánon értei- mében a püspökök előléptetése s felszentelése a püspöki kar választása s határozata alapján eszközlendö, s fejedelem,