Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

798

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Az ezekben a formákban — concordatum, bulla circum- scriptionis — eszközölt szabályozások külön összefüggő fel- tüntetése ellen azonban alig lehet kifogást tenni arra az álta- lános jelentőségre való tekintettel, a melyet e jogforrások különösen a XIX. század folyamán nyertek s a melyeknek épen a püspöki székek betöltése kérdésére vonatkozó fel- dolgozása példájaként említhető Friedberg: Der Staat und die Bischofswahlen in Deutschland. Leipzig, 1874. című munkája.

Hogy tényleg nem a tiszta egyházi jogfejlődés az, amit az előttünk fekvő munka feldolgoz, arra kellő világot vet az a tény, hogy az, ami a püspöki székek betöltésének tör- ténelmóben a XIII. század közepéig — ez első kötet tár- gyának időbeli véghatáráig — végbemegy, sok részében épen az egyházi fejlődés negatiója s részben még az ú. n. egyezményes fejlődés formájának megjelenését is képezi.

A nélkül, hogy ebben a tekintetben különösen ki kellene emelni a világi hatalomtól eredő azon szabályozásokat, ame- lyek — mint pl. Juztinián novellái — az egyházi betöltési formáknak kölcsönöznek sanctiót; lehetetlen elkerülni s figyelmen kívül hagyni e fejlődés-folyamat azon nagy szakaszait, amelyekben tényleg vagy jogilag uralkodó fel- fogást s szabályt képez az, hogy a fejedelem saját jogán tölti be a püspöki székeket vagy megerősíti az engedélye alapján eszközölt választásokat.

Ugyancsak itt találkozunk a bécsi vagy wormsi con- cordatumokkal, mint az ú. n. egyezményes formákkal, ame- lyek a szókbetöltés egyházi formáinak kifejlődésére működ- nek közre.

A székbetöltós egyházi formáinak kifejlődését tárgyaló e feldolgozás a következő eredményeket állapítja meg.

A kiindulást az apostoli collegium kiegészítésének két esete képezi.

Itt Isten közvetetten kiválasztása s Péter közreműkö- dése lép előtérbe, amennyiben Péter vezeti az eljárást, amelynél ugyan az egész keresztény gyülekezet is jelen van, azonban csak mint tanú; azonban első esetben Barnabás