Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Hodács Ágost: Mi az »infallibilitas« szónak helyes magyar fordítása?

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

791

rendbeli jelző nevek (-ható, -hatatlan) alanyi (cselekvő) jelentésüket, amikor szükség van rájuk, megtartják és érvé- nyesitik, annak kivált a régi nyelv nem egy bizonyítékát szolgáltatja. Ritkán van ugyan alkalmunk használni, de ha először is üti meg valakinek a fülét, bizonyára nem ütkö- zik meg rajta. »Ez megtehető dolog, csak megtehető kar kell hozzá... AntaeusnakHerkulesen kívül nem akadt más legyőz- hetöje.« Ezeket senki sem értheti félre és bizonyos, hogy nem is érti félre. Hogy pedig nyelvünk szellemével meg- egyező használat, tanúk reá régi íróink, akiknél elég sza- porán találhatni alkalmazásukat: »Mikor a nap igen meleg, nagy cselekedhető« (Illy: Préd. II. 27). »Nagy ehető vendég, Herkules hospitator« (Decsi: Adag. 264). »Soha nyelvesb és nagyobb iható asszont nem láttam« (Decsi: Adag. 248)_ »Nagy tékozolható ember« (U., 0. 322). »Nagy tűrhető vagy« (Η. Μ. K. II. 93) stb. stb. A másik esetre: a ható képzős igék fosztó jelentésű származékaira, bár ez jóval ritkább eset, szintén találunk példákat íróinknál: »Harmad oka, hogy a gonosz zsidók maga menthetetlenök« (= akik nem menthetik magukat). (Debr. 0. 108). »Magad menthetetlen vagy óh ember« (Megj. 6 Jaj. II. 36). »Istennek Pia szén- vedhetetlen (= aki nem szenvedhet — ma csak objektív értelemben: szenvedhetetlen egy ember! = kit nem szén- védhetünk) és halhatatlan« (Érdy C. 663). «Ha mikor asz- szony téged szólítlak, mondj akkor engem édös uradnak; mert ha nem mondasz édös uradnak, tégödet mondnak szól- hatatlan társnak« (R. M.’ K. IV. 78). — Egyébiránt a mai közbeszédben is találunk mindkét használatra szerte jára- tos példákat, mint: »Annak csak a jó Isten a megmondha- tója. Az már végkóp kimerült, tehetetlen ember.« — Ezek szerint csalhatatlan nemcsak az, akit nem lehet megcsalni, hanem az is, aki nem csalhat.«

Bármily tekintélyt képvisel is nyelvészeti dolgokban a »Magyar Nyelvőr«, főleg pedig Szarvas Grábor, mi bátor- kódunk a kérdésttevő nézetét magunkévá tenni. S ezt annál inkább is teszszük, mert véleményünkkel nem állunk egye- dűl. Füredi Ignác »Közhasznú Idegen Szótár«-ában (106.1.)