Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Hodács Ágost: Mi az »infallibilitas« szónak helyes magyar fordítása?

790

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

hogy a pápa a hit dolgait illetőleg nem tévedhet, nem csa- lódhatik, nem csalatkozhatik. De ha figyelembe veszszük; hogy a -hat -hét képzővel ellátott cselekvő igéktől származó -ottan, -etlen fosztó képzővel formált mellékneveink kivé- tel nélkül mind szenvedő (passivum) értelműek, mint: lát- hatatlan Isten = akit nem lehet látni, tulajdonképen aki nem láttathatik; olvashatatlan írás = amelyet nem lehet olvasni stb. — Sőt hasonlólag szenvedő értelműek a -hat képzővel ellátott ilynemű részesülök is, mint: látható világ = amelyet látni lehet, olvasható írás = melyet olvasni lehet stb. —- Kényszeríttettünk kimondani, hogy csalhatat- lan pápa nem azt teszi, hogy »nem tévedhető, nem csalat- kozható«, hanem »meg nem csalható = akit nem lehet megcsalni.« De ez ellenkezik az illető dogma fogalmával és így azt kérdem a t. szerkesztőségtől, nem volna-e jobb a helytelenül használt csalhatatlan pápa helyett ezt a szabatos s a fogalmat helyesen jellemző kifejezést hozni forgalomba: csalatkozhatatlan pápa ?!«

A szerkesztő a hozzája beküldött kérdésre a követke- zőkben felelt: A csalatkozhatatlan jelző ellen, ha valakinek ez inkább tetszik, nem lehet semmi kifogásunk: de az előz- menyekhez, melyekből a kérdósttevö a következtetést le- vonja, némi szavunk van. — Azt mondja, hogy a cselekvő (jobban mondva: átható) -hat képzős cselekvő igenevek s -tálán képzős melléknevek kivétel nélkül szenvedő (mond- juk inkább: objektív) jelentésűek. Ez a hit tévedés s a kórdésttevö nem számolt a nyelvbeli tényekkel. Az igaz, hogy a kórdésbeli szócsoportok legnagyobbrészt objektív jelentésűek, de ennek az a természetes magyarázatja, hogy nagyobbrészt tárgyak (élettelen dolgok) jelzőiként állva ki vannak zárva a cselekvő működés képviselőinek köréből. Hogy nem mondhatjuk szubjektív értelemben: láthatatlan Isten, láthatatlan világ stb., egyszerű a megfejtése, mert az Isten mindenlátó, a világot, tüneményt stb. csak látni szók- tűk, anélkül hogy azok látnának; hogy miért nem mond- juk személyekre is, hogy pl. »ez a szegény öreg láthatatlan«, mert erre külön szavunk van: vak. De hogy mind a két