Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Hodács Ágost: Mi az »infallibilitas« szónak helyes magyar fordítása?

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

789

s nem jelenti az egyházi elűljárók tetteinek szentesítését, vagy eljárásuknak csalhatatlan helyességét, sőt még az ille- tök alanyi tévedésének lehetetlenségét sem. A katholikus egyház kezdet óta hitte, hogy csalatkozhatatlan (romoiha- tatlan) az egyetemes egyház, mint a tanító- és tanuló-egy- ház összessége; továbbá hogy csalatkozhatatlan a szétszórt egyház (az össze nem gyűlt püspökök összessége), az egye- temes (de nem a részleges) zsinat és a római pápa személye- sen, midőn mint pápa ünnepiesen, mint a keresztény vi- lág tanítója (ex cathedra) nyilatkozik. Az utóbbi pont azon- bán, bár azt úgyszólván valamennyi theologus és kánon- jogász tanította s az egyház tizennyolc százados gyakor- lata bizonyította, a legújabb ideig nem volt alakilag és ünnepiesen kimondva. De a vatikáni egyetemes zsinat 1870-ben (sess. IV. c. 4.) szükségesnek látta azt ünnepié- sen kinyilvánítani azért, hogy ha a.jövőben az egyetemes zsinat összehívása nehéz, vagy épen lehetetlen volna is, a pápa mint elismert legfőbb tekintély és bíró az egyház kritikus helyzetében minden ellentmondás és lázadás veszélye nélkül dönthessen vagy intézkedhessék. Akik e dogmát el nem ismerik, mint az úgynevezett ó-katholikusok, azok megszűntek katholikusok lenni.»

Midőn az »infallibilitas« szót nyelvészeti szempontból vizsgáltam, egész természetszerűleg a »Magyar Nyelvőr«- ben kutattam. Itt (XXII. évf. 137. 1.) egyik olvasó a követ- kezö kérdést intézte a szerkesztőséghez: »Jó szó az infal- libilitas-ra a csalhatatlan (= aki nem csalhat), melyet a־ Nyelvőr januári füzetében (15. 1.) használ Simonyi?!« A szerkesztőséghez intézett e kérdésre a folyóiratnak azon idő szerint való szerkesztője, Szarvas Gábor, a következők- ben felelt: »Hogy a csalhatatlan szubjektív jelentésben, mikor tudniillik azt értjük alatta, »aki nem csalhat« — helyes, kifogástalan szó, az részletesen számos példával ki van mutatva a Nyelvőr XX. köt. 279—218. lapján.«

A Nyelvőr idézett helyén egy olvasó a kővetkező kérdést veti föl: »A katholikus egyház új (?) tana, hogy a pápa csalhatatlan. Ez alatt azt érti, illetőleg kívánja értetni,