Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
776 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, YEGYESEK. Hosius bíboros, pápai legátus, a trienti zsinaton monda: Azzal, hogy a nép örökösen énekel a templomban, csak azt érjük el, hogy valamint sok ember csak szájával, úgy a nép csupán torkával tiszteli az Istent; hiányzik isten- tiszteletükből a belső élet, tartalom, lélek. Nem így tisz- telik az Istent lélekben és igazságban. Mentöl többet gon- dolkozom felette, annál jobban megérlelődik bennem az a meggyőződés, hogy ha a népből minden belső jámborságot ki akarunk irtani és merő gópiességhez, külső formalismus- hoz szoktatni, erre biztosabb utat ennél nem találhatnánk. Hasonlókép nyilatkozik a zseniális Weber Beda és a tudós dogmatikus, Heinrich; br. Ketteler, a nagynevű mainzi püspök pedig egyenesen megtiltotta a gyermekek folytonos énekeltetését, mert, úgymond, mi lesz belőlük, ha fogékony gyermekkorukban igaz ájtatosság nélküli misehallgatáshoz szoknak, amennyiben mindig csak énekelnek és pedig csak szájukkal, mechanice. Ez éles ellentétben áll a józan nevelés- tan elveivel. A vallásos nevelésnek igen fontos része, hogy helyesen imádkozni és szentmisét üdvösen hallgatni meg- tanuljanak. A német katholikusok ezt a fontos kérdést szeren- esésen meg is oldották. Ott a tanuló ifjúság misehallgatása nem áll örökös éneklésből, hanem ének és ima és pedig hangos és csendes, közös és magán ima folyton váltakoznak, így elérik azt, hogy folytonos egyformaság helyett van változatosság; továbbá elérik, hogy imádkozni és misét üdvösen hallgatni megtanulnak; végül az éneknek is meg- adják a magáét, azt a szerepet, amelyet fogalmánál fogva be kell töltenie, az ének ugyanis költői formába és zenei hangokba öltöztetett, fokozott meghatottságú ima. És minő épületes az iskolás gyermekek ilyetén misehallgatása! Utói- jára Kölnben hallottam, valóban megindító, megható és épületes dolog.1 Hatása alatt elhatároztam, hogy a kitűnőnek 1 Az ellenkezőt kell látni sok helyt nálunk, pl. egy városi plé- bánián, ahol a leányiskolák apácák vezetése alatt állnak és a hit- oktatást több káplán és egy külön hitoktató végzi, nincs külön miséjük az iskolás gyermekeknek, hanem a nagymisére küldik, azt is kellő fel
