Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
772 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. stilü templomok bibliai képsorozatai, mint falfestmények, bizonyosan jobban kioktatták az olvasáshoz nem értő és könyvekkel nem bíró népet, mint némely hitoktató felta- láló módszert követő hitelemzése. Azért kell a kinyilatkoz- tatás történetének a legszorosabb összefüggésben állania a kinyilatkoztatás hit- és erkölcstanával, különösen az alsóbb osztályokban. így az ismerő- és vágyótehetséget, emlókeze- tét és képzeletet, valamint az érzelmeket egyaránt foglalkoz- tatjuk, ami a gyermeket jobban érdekli, megkapja, mint a folytonos észokoskodás, vagy a szakadatlan, egyhangú moralizálás. Ebben a tekintetben van már jó könyvünk, jobb, mint a németeknek, Gerelyé, mely ügyesen köti össze a kátét a bibliával. Alsóbb osztályokban ez használandó. Sokat tárgyalják a hitoktatástan tankönyvei, hogyan kell a fogalmakat elemezni, megvilágítani, szemléltetni ? Kétségtelen, hogy ami magyarázatra szorul, azt meg kell magyarázni, de ne sürgessék a pontos tudományos fogalom- kifejtést; a gyermek erre még nem érett, tehát hiábavaló, de felesleges is e fáradozás. A gyermek inkább képzelete képeivel, mint esze fogalmaival foglalkozik; azért egy-egy találó kép többet mond neki, mint egy félig értett fogalom. Hiszen maga az Isten úgy nevelte Izrael érzéki népét, érzéki lepelben vezette a szellemiekhez. Szóval szükséges, hogy a hitelemzós nyelve népies, érthető legyen, ismerje a gyér- mekek eszmekörét, nyelvkincsét és nyelvét. A nyelv mestere legyen, két nyelvet kell jól tudnia, a tudomány és az iskolás gyermek nyelvét. Szükséges, hogy helyesen, világosan, ért- hetöen tudja amazt emerre lefordítani. A Csanádi papnevelőben 1892-ben, Hemmen J. kanonok prodirektor indítványára, a tanári kar meggyőződve lóvén a hitoktatás fontosságáról, a hitoktatástan gyümölcsözőbbé tételére a következő felterjesztést intézte püspökéhez:1 Javas- latba hozzuk, hogy a hitelemzéstan, minthogy a gyakorlati lelkipásztorkodásra rendkívül fontos tárgy, kiváló gonddal, gyakorlati módszerrel és pedig a lelkipásztorkodástantól Protocoll. Lycei Eppalis. 85. concsess. 22. Octobr. 1892. nr. 1.
