Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
764 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. sok helyt önállósították. De tovább kell haladni a helyes úton, ha már egyszer ráléptünk; önállósítani kell szintén a homiletikát és liturgikát, mert e tárgyak máskülönben sajnálandó rövidséget szenvednek. Önállósítani kell annyival is inkább, mert léteztek már régen, mielőtt még a lelkipásztor- kodástan megszületett volna, és sokkal fontosabbak, semmint hogy mostoha sorsukat könnyen venni szabad volna. Ha ugyanis a manapság hazánkban leghasználatosabb lelkipásztorkodástant: a Schüchót (a győri papnevelői-intézet ford.) előveszszük, azt találjuk, hogy a következő dolgokból van összeállítva. Először szól a lelkipásztor személyéről és pedig a papi hivatásról (ámde erről szól a' erkölcstan, lásd Lehmkuhl, de statu perfectionis), a papképzés- és továbbképzés- ről (a papi képzésről szól a kánonjog), azután a pap szentségi képesítéséről (erről szól a moralis, de sacramento ordinis) végül a kánoni küldetésről (erről szól a kánonjog). Mások, pl. Ricker A. tankönyve ezen a helyen szól még a lelkész magán- és nyilvános életéről (Exemplarik), ez azonban ismét a spiri- tualis és a lelki olvasmányok dolga. Ezek után következik három könyv, a hármas hivatal szerint. A tanítói hivatal- nak megfelel a hitelemzéstan és a hitszónoklattan; a papi hivatalnak az erkölcstannak a szentségekről szóló része és a szertartástan; a kormányzó hivatal (Kybernetika vagy Pastoral-Hodegetika) az utolsó könyv. Ebben az utolsó részben szó van a különféle testi meg lelki állapotú emberekkel, a tudatlanokkal, az aggályosokkal, a betegekkel, haldoklókkal stb. való bánásmódról. Ámde ez ismét megvan nagyrészt minden jobb erkölcstanban. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon kevés az az anyag, amely más tantárgygyal ne volna közös, ámde a különféle, önálló tárgyak ilyetén összekötése didak- tikai szempontból nem helyeselhető, az illető tárgyak rová- sára van, amit a tapasztalat igazol. A római rendszerben tehát nincs lelkipásztorkodástan, de annál behatóbban tanítják az erkölcstant, nagy súlyt fektetnek az egyházi ékesszólásra is, pl. a Collegium Romanumban a filozófusok heti 2 órában, a theologusok heti 1 órában (tehát 7 évig) foglalkoznak szónoklattan-, illetve hitszónoklattannal; a
